Volt idő, amikor azt hittem, pontosan olyan a háború, mint a pattanás. Csak kipattan, kitör valahol, s aztán elmúlik magától. Rosszul hittem. Akkor még nem volt eléggé fejlett az észjárásom. Nem is csoda, mert félnótás tanítóm szerint az első világháború nem azért tört ki, amiért kitört, hanem azért, hogy legyen mit reáírjanak a bicska nyelére.

Elő is vétette velem a bicskámat, s fölszólított, olvassam el, mi van reáírva. Hát arra az volt, hogy Sarajevo.

Föl kellett olvasnom ezt az egész osztály előtt, mégpedig fennhangon. Az osztály – mint minden osztály a világon – csak röhögött rajtam, hogy én egy ilyen semmi kis bicskát hordok a zsebemben. A nyele alumíniumból való volt, formáját tekintve pedig a halhoz hasonlított. Akkorjában még nem voltak félnormás tanítók, csak félnótások voltak, de azok legalább megtanították az embert valamire, ha másra nem, hát arra, hogy legyen az embernek észjárása.

Ez az én régi tanítóm szépen elmagyarázta, hogy a nagyhatalmak is emberekből vannak összerakva, sőt, egyben-másban a gyermekekhez hasonlatosak. Világra olyanok, mint mi vagyunk, akiket nem a tudományok érdekelnek, hanem inkább az, mi van a másik zsebében. Képesek ölremenni egy nyavalyás bicskáért.

Azóta lezajlott a második világháború, s a harmadik is kitört itt-ott, de a lényeg most is az volt, a bicska. Hogy milyen bicska van a másik zsebében. Most például szégyenkezve ismeri be egy nagyhatalom, nem volt értelme ölremenni egy nyavalyás halnyelű bicskáért, amelyen még fölírás sincs. Mondom, ezt szégyenkezve ismeri be, de azért fél szemmel máris azt figyeli, milyen bicska lapulhat mások zsebében. Úgy viselkedik, mint a gyermek. Olyan az észjárása. Nagy igazsága volt az én félnótás tanítómnak, aki szépen elmagyarázta, nem azért tör ki a háború, hogy kitörjön, mint egy pattanás, s azután elmúljék magától, hanem azért, hogy lássuk, mi van fölírva más bicskájának a nyelére.

Az enyémre, amint mondtam, az volt fölírva, hogy Sarajevo. Szégyenkeztem is miatta, lesütött fővel, mint egy gyermeteg nagyhatalom. Mert az én bicskám nem is volt igazi bicska.

Marosvásárhely, 2009, január 29.