Vasárnap Lampel Icát, egy pesti orvos 17 éves szőke karcsu leányát választották Miss Magyarországgá

Mussolini betiltotta az olasz szépségkirálynő- választásokat, a „Neues Wiener Journal” is visszaadta a megbízatását Waleffi mester kesébe, mondván, hogy a mai szomorú időkre nem illik pünkösdi királynők koronáit rakni, - a magyar szépségkirálynőjelöltek ambícióját azonban nem sikerült letörni.

Alig, hogy letelt az év, amelyen Tasnády Fekete Máriának le kellett tennie Miss Hungaria palástját, ezerszámra jelentkeztek a szépségversenyek önjelöltjei, akik a szépségkirálynői rang csillogó ábrándjában keresnek vigasztalást a családi négy fal szürkeségéért. Vánnyadt, vérszegény, csunyácska kislányok jelentkeztek pénteken és szombaton a „sorozóbizottság” asztala előtt és sírva fakadtak, amikor meghallgatták, hogy nem vehetnek részt a vasárnapi nagy fölvonuláson. Így is háromszázan maradtak, akik vasárnap délelőtt a Royal „fehértermében” a jury elé léptek.

A hosszu jury- asztal közepéről most, először hiányzott a vezér, Beöthy László, akinek nobilis alakja, apai melegséget sugárzó tekintete mindig valami családi ünnep fényét árasztotta a Miss Hungária- választásokra. A vezér helyét nem foglalja el senki, a speaker ebben az évben Harsányi Zsolt. Körülötte foglalnak helyet gróf Teleki Sándorné, Hatvany Lili, Iványi- Grünvald, Heltai Jenő, Góth Sándor, Porzsolt Kálmán, Kisfaludy- Strobl, Pólya Tibor, Lengyel Menyhért, Hatvany Ferenc, Hermann Lipót, Horvay János, Zádor István, Márk Lajos, Inoze Sándor, Magyar Miklós és las nost least, két Miss Hungária előd: Brammerné Simon Böske és Szaplonczay Éva.

A két volt szépségkirálynő komoly arccal ült a jury- asztal mellé és iratait rendezgeti
Az első tapsokat Pólya Tibor kapja, aki elkésve érkezik és hódító mosollyal lejt végig a szépségkirálynőjelöltek dobogóján. A terem zsufolt, a jury- tagok és az ujságirók körül a pesti diplomáciai testület fiatalabb tagjai szoronganak, néhány ragyogóan elegáns szépasszony kíséretében.

A Royal kistermeiben mozdulni sem lehet a jelöltektől. Iványi Grünwald és a zsűri többi tagja alig tudja keresztültörni magát a leányok tömegén, akik hosszu ruháikban egymáshoz szorulva állnak és bíráló tekintettel mérik végig a tömeget, de nem szólnak egymáshoz egy szót sem. Egy karosszék támláján, az öltöző sarkában, könnyű kötött ruhájában elhagyatva ül Szaplonczai Éva, - az új jelöltek egyetlen pillantásukra sem méltatják. Egy 16 éves ijedt kisleány pityeregve a mamáját keresi…. ,,Csak egy percre”, könyörög az ajtónállóknak, - de a mamák messze vannak a és ebből a szobából egyetlen út vezet már csak ki: a reflektorokkal megvilágított pódium felé.

A tükör előtt áll, komolyan, fölvetette fejjel, mint egy királynő, rózsaszínű biedermeyer ruhájában, Konkoly –Thege Melinda, akit tavaly talán csak véletlenen mult, hogy meg nem választották Miss Hungáriává és aki akkor édesanyjával hosszu ideig a nyilvánosság előtt keresett orvoslást a rajta esett ,,sérelméért”. Már egy órája várakoznak a nagy eseményre amikor megnyílik az ajtó és az első pályázó – karcsu, szőke leány, hosszu fekete selyemruhában – végigsétál a dobogón.

Kiderül, hogy a szája egy hajszálnyival szélesebb mint amekkora egy Miss Hungáriáé lehet és a zsűri néma marad. Nincs több szerencséjük az utána következőknek sem. Közömbös, kicsit álmos hangulat fogadja őket, a királynő- jelölteket, akik hosszu éjszakákon át készültek erre az egyetlen pillanatra.. Valami monoton fájdalom van abban, amint folyik szinte végeszakadatlanul a hosszu séta jobbra”:
A földigérő fehér, fekete, rózsaszínű ruhák egy percre föltűnnek, - aztán végleg eltűnnek a süllyesztőben.

Ezeken a toaletteken és az izgalomtól sápadt arcocskájukon kívül nem is lehet látni a királynő- jelöltekből semmit. ,, Miért is nem léphetünk föl fürdőtrikóban?!” – sóhajtja egy harangszoknyás szőke leány. A 91 – es számnál kissé föllelkesedik a zsűri, öt hat kar a magasba lendül, majd a meglepetés moraja végig a teremen. Földig érő fekete ruhában szőke, kissé asszonyos szépség lép föl a dobogóra, nyugodtan néz szét a közönség fölött, a zsűrinek majdnem minden tagja magasba nyujtja a kezét. Érezni, hogy megkezdődött a verseny izgalma.

---

Sokan tapsolnak, amire az egyik főrendező szigoruan rászól a közönségre: ,,Csendet kérek, különben kiüríttetem a termet!” A fölszólításnak nincs nagy hatása. Sorban megjelennek a pódiumon a szépségkirálynőválasztások örökös jelöltejei, akik tavalyi, tavalyelőtti bukásuk után most ujra szerencsét próbálnak. Se szépek, se csunyák, ugy mennek végig a dobogón kissé fanyar mosollyal, határozott léptekkel, minden megindultság nélkül, mint akik tudják, hogy ugyis minden hiába, jövőre ujra kezdődik az egész.

Két három üdítő jelenség után jön megint a tömeg, szomoru, sápadt lemondó arcok, akik csak most jöttek rá, hogy kár volt eljönni. Budapest három ,,legelegánsabb hölgyevezősét” jelenti be a konferanszié és egyforma fehér ruhában a három Sugár nővér ,, huz el” a zsűri előtt. A zsűri szenvtelenségét ők sem törik meg, nem kerülnek be a döntőbe. Csak a ,,vezérevezős” kap két szavazatot. Valósággal fagyos a hangulat… Egy fekete leány után, akit négy-öt szavazattal elődöntőbe engedtek, Góth Sándor megszólal.
Ez a legcsunyább lány, akit életemben láttam. Már csak ezért is át kellett engednünk..”

A zsűriasztal végén hirtelen nagy taps tőr ki. Mindenki a közönség legszélső sorában álló föltűnően csinos bronzhaju hölgy felé tekint, akit két zsűritag egyszerre közrefog és rábeszélik, hogy nevezzen be a versenyre. Az ifju hölgy rövid vonakodás után leveti a kabátját és végigsétál a dobogón. Általános taps fogadja, utánuk a többi városok szépségkirálynői sétálnak el a dobogón. Miss Szolnokot a zsűri festő tagjai persze ovációban részesítik, de a döntőbe ő sem kerül be.

A végső küzdelemben 11 jelölt vesz részt, köztük két vidéki: Miss Szentes és Miss Sátoraljaujhely. Itt már titkos a szavazás, a zsűri visszavonul és hosszan tanácskozik. A zárt tanácskozóajtók előtt nagy tömeg csoportosul, a levegőben tippek röpködnek, két amerikai ujság pesti tudósítója hamisítatlan amerikai módra fogadást köt… Egy temperamentumos ifju diplomata mindenkinél érdeklődik, hogy Miss Hungáriát joga van-e állama nevében megcsókolni? Végre rés támad az ajtón, izgatottan kifurakodik valaki s titokzatosan közli, hogy a választás megtörtént:

Lamppel Lea a győztes, augusztusban lesz 17éves, egy budapesti orvos leánya.

Nemsokára föltárul az ajtó és a zenekar tusától kísérve megjelenik Miss Magyarország 1932. Mosolyogva, öntudatosan néz körül- karcsu szőke leány, kipirult az arca, szájából hófehér fogak villannak elő- látszik, hogy csöppet sincs zavarban. Mosolyogva várja, hogy Szaplonczay Éva derekára tűzze Miss Magyarország széles nemzetiszínű szalagját, azután átveszi Harsányi Zsolttól a balatoni telekről szóló adományoklevelet. Udvarhölgyei: Vitázy Erzsébet (Mezőhegyes), Pósz Rózsi (Budapest) és Dobovszky Viola (Szentes) között állva fordul az ujságírók felé:

- Tessék, itt vagyok 17éves és eddig, egy év óta egy biztosító intézet titkárnője, de holnaptól…. holnaptól, Isten tudja mi leszek… Számítottam rá, hogy én leszek Miss Magyarország, hittem is benne, de most olyan boldog vagyok, hogy magam sem tudom, mik a terveim? Vannak-e egyáltalán terveim?...
- Filmszínésznő szeretne lenni…- szól közbe az édesanyja, akinek az utolsó izgalmas pillanatokban sikerül valahogy áttörnie az ajtónállók kordonját.
Miss Magyarország azonban szigoruan hátrafordul az édesanyja felé:
- Ne mondd ezt, kérlek!... Én még nem tudom mik a terveim, csak azt tudom, hogy nagyon boldog vagyok…
Lampel Icát elsodorják a fényképészek, aztán rövid filmfölvételt készítenek róla. A leendő moziszínésznő a rendező utasítására kissé félszegen mozgatja a fejét.
- Gyorsan, kérem gyorsan… - mondja erélyesen a filmoperatőröknek. És siet is már ki a hatalmas autó felé, amely elviszi valahova. – Miss Magyarország 1932 ma még maga se tudja, hová…