Ragyogó sáv szeli át a csillagfényes égboltot. Hulló csillag meteorit. Pillanatra villan csak fel, hatalmas sebességgel szelve át a légkört s ismét távozik az ismeretlenbe. Néhányuk túl közel merészkedik Földünkhöz, ennek vonzereje fogjul ejti őket, sebességük mind kisebb lészen, míg egy pillanatra megállanak, hogy utána gyorsuló sebességgel zuhanjanak alá bolygónk felületére.

Honnan jönnek az idegen világok vándorai? Kérdés, melyre évezredek óta kereste, de alig másfél százada kapta csak meg a feleletet az ember. Hogy azonban már a történelem előtti időkben is nagy becsben tartották a meteoriteket, erre az Ohióban (Hopewell Mound) és Mexikóban (Casas Grandes) oltárok romjain vagy gazdag sírok mellékleteként talált meteorvasak a bizonyíték.

Valószínűleg az újvilág őslakói is éppen úgy földre hullott csillagokként, a tüzet jelképező égitestek szimbólumaként tisztelték őket, mint az ókor azon népei, kiknek a meteoritokra vonatkozó feljegyzései reánk maradtak. A 465-ben Kr. e. Thrákiában, az Aegos-folyó melletti hatalmas meteorit hullásról Anaxagoras, Plutarhos és révükön Plinius is tudósít minket.

A görögök mint az Istenek szimbólumait tekintették a meteoriteket, melyeket a magasságbeliek azért küldöttek a Földre, hogy az emberiség azokban tisztelje őket. A szíriai Emesában, Ephesusban, a phrigiai Pessinusban, Erithreában s Thébában volt egy-egy oltára Dianának, melyeken az Istennőt megszemélyesítő meteoritet tisztelték. A híres delphii jósda is őrzött egy meteoritet, melyet a hit szerint Saturnus küldött a jóshely számára.

De őriztek, különösen Rómában, magántulajdonban is meteoriteket a házi oltárokon. Mint a klasszikus ókornak, úgy a távol keletnek népei is a mennybéliek különös jóindulatának magyarázták a meteorithullásokat s a „Földre hullott csillagokat” mint Isten képét tisztelték. A kínaiak, kik 2600 esztendő óta vezetnek pontos feljegyzéseket a birodalomban hullott meteoritekről, kővé vált csillagoknak nevezték a meteoriteket.

Tisztelték őket s szintén feljegyzéseket vezettek róluk a japánok is, míg a praktikus arab kardpengéket kovácsolt a meteoritek vasából s az ilyen penge tulajdonosát, hitük szerint, sérthetetlenül őrzi az égi acél bűvös ereje.