Kommunista provokáció a szocialisták május elsejei nagygyűlésén
Amikor egyesek a proletárdiktaturát és Szovjetoroszországot kezdik éltetni, az egész tribün megmozdul és tombolva kiáltja: „Ki velük, le a kommunista bérencekkel!” Szilaveczky rendőrfőtanácsos ekkor parancsot ad, hogy kisebb rendőrcsapat vonuljon be a tribünre.
Készenlétbe helyezik a pálya körül szolgálatot teljesítő rendőrosztagokat és a csendőrkülönítményt is, amelyet minden eshetőségre készen a pályával szomszédos autobuszgarázsba helyeztek el. Egy perc sem telik bele és az elnöki emelvénnyel szemben 8-10 rendőr vonul a közönség közé egy fölügyelő vezérletével. Amikor a közönség észreveszi a rendőröket, a tornászmutatványok félbeszakadnak, minden szem a „bolsik” felé fordul. A májusi ünnepi hangulatnak egyszerre vége.
Többszázezerfőnyi szovjethadsereg vonul föl a mandzsuriai határon
London, május 8.
A „Manchester Guardian” diplomáciai levelezője föltétlenül megbizható forrásból értesül, hogy a szovjet többszázezer főnyi majdnem mechanizált hadsereget gyüjtött a Szibéria és Mandzsuria közti határon, ahol óriási munició- és élelmiszerkészleteket is halmoz föl.
Doumer
Az Elysée disztermében kiterítve fekszik egy őszszakállu aggastyán, két nappal ezelőtt még a francia köztársaság elnöke. Monsieur Doumer derék, egyszerű, szerény polgár volt. Történeti érdemek nem füződnek nevéhez, nagy államférfi, nem volt nagy reformer. Elnökké választását is históriai véletlennek köszönhette: a gazdasági világválságnak, a locarnói politikai bukásának. Briand megroppanásának. Élete a szürke középszer jelképe, bátran lehetnek a jó családapa, a pater famillas szobrát tisztes alakjáról megmintázni. Nagy csak egy volt benne, emberfölötti szorgalma, amellyel a sanyaru kispolgár, a filléres fizetésű vésnök sorsából a magasba küzdötte magát, törhetetlen akarata, kiemelkedni a mindennapi környezetből, nevet, hírt, vagyont szerezni, fiainak tisztes helyet szoritani a polgári társadalomban. De mindennél nagyobb érdeme, hogy nemcsak polgárnak indult, az is maradt.
Nem épitett palotát magának, nem szerzett milliókat, nem kivánkozott az Epatants vagy a Jockey Club tagjai közé, nem vágyakozott a prandseigneur szerepére, akármilyen magasra vitte is föl életének jó csillaga, életmódban és modorban, öltözködésben és beszédben megmaradt egyszerű és józan, csöndes és szerény polgári embernek, mint minden nagy francia, aki a huszadik században az élre került: Poincaré, Clémenceau, Briand, még nagy marsallok is, Joffre, Pétein és Foch. Boldog Franciaország, amelyben végleg leáldozott a feudalizmus napja, ahol elaggott nagyzási hóbort nem keseriti el tehetségek tömegét és amelynek sorsát nem kasztok és klikkek, hanem okos és óvatos polgárok intézik.
Görögország gazdasági és politikai válsága forradalmi tüntetésekben robbant ki
A Venizelos-kormány, amelyet 3 év előtt a „nemzet megmentőjének” nyilvánított a népszavazás, csufosan megbukott. Az uj görög miniszterelnök, Papanastassiou, a nemzeti takarékossági liga elnöke, ostromállapotot hirdet és tankokat vezényel az athéni utcákra, a rend helyreállítására…
Katonai forradalom lángolt föl pünkösd vasárnapján Tokióban!
Fiatal tisztek, a „Fekete Sárkány Vérszövetség” tagjai agyonlőtték Inukai miniszterelnököt, bombákat dobtak a rendőrségre, a japán nemzeti bankra és véres merényletek sorozatát követték el politikusok, miniszterek, pártok és bankok ellen.
A terroristák röpcédulákon forradalomra hivták föl a lakosságot, katonai diktaturát akartak proklamálni, hogy uralomra juttassák a japán háborus pártot.
A kormány lemondott, a mikádó palotájára háromszoros őrség vigyáz.
Politikai megegyezést hozott Olaszország és Törökország között a török miniszterek római látogatása
Róma, május 29.
Izmet pasa és Tevfik Rüsdi bej török külügyminiszter római látogatása nagy kihatással lesz a két ország külpolitikájának alakulására. Erre mutat az ötnapos látogatás után kiadott hivatalos jelentés, amely burkolt szavaival fontos politikai megegyezést sejtet és a következőkép szól: A megbeszélések az időszerü nemzetközi politikai és közgazdasági kérdések vizsgálatával foglalkoztak. Az olasz és a török kormány között ezekben a fontos ügyekben teljesen azonos fölfogás mutatkozott. A két állam képviselői elégtétellel állapították meg, hogy az olasz és a török politikának a kölcsönös barátságon és megértésen alapuló irányelvei olyan együttmüködést tesznek lehetővé, amely igen hasznos az általános ujjáépítés valamint a Földközi-tenger keleti részének békés stabilizálása érdekében. Egyhangulag megegyeztek abban, hogy még jobban igyekezni fognak kimélyíteni a baráti kapcsolatokat a két kormány között a közös érdekek védelme és előmozdítása céljából, különösen a közel-keleten.
Hindenburg és Brüning vasárnap megkezdték és ma folytatják sorsdöntő politikai tanácskozásukat
Berlin, május 29.
Hindenburg elnök vasárnap reggel 7 órakor Berlinbe érkezett és a délelőtt folyamán fogadta Brüning kancellárt, akivel megkezdte döntő megbeszéléseit a politikai helyzetről. A kancellár hétfőn délben ismét megjelenik az elnök előtt, hogy folytassa tanácskozásait. A Hitler-párt arra számit, hogy Brüning hétfőn benyujtja lemondását, de ezt a kancellárhoz közelálló helyről erélyesen megcáfolják.
