A magyar kisgazdák felejthetetlen vezérének, Nagyatádi Szabó Istvánnak a földmivelésügyi minisztérium előtt felállitott bronzszobrát vasárnap, november hó 20-án délelőtt leplezték le országos ünnepség keretében. A kisgazdatársadalom saját filléreiből emelt szobrot egykori vezérének. Tizenegy órára hirdették a nagy ünnepséget, de már tiz óra előtt felvonult a fellobogózott Kossuth Lajos-térre a nagy sokaság. Kétezerhétszáz falu, minden vármegye, törvényhatóság és minden magyar város elküldte küldöttségét. Hatalmas deputációval képviseltette magát a TESz, ezertagu küldöttséggel jöttek el a nagyatádiak, félezren az erdőcsokonyaiak.
A földmivelésügyi minisztérium palotája előtt két tribünön helyezkedtek el az előkelőségek. Horthy Miklós Kormányzó Ur balján József főherceg foglalt helyet. Gömbös Gyula miniszterelnök jobbján Winkler osztrák alkancellár. Megjelent az egész kormány, az országgyülés két házának sok-sok tagja, a közjogi méltóságok majdnem mind kivétel nélkül.
A Kormányzó Urral szemben foglalt helyet Nagyatádi Szabó István árva családja, feketekendős özvegye, két leánya, két veje, négy unokája. A Himnusz eléneklése után az avatóbeszédet Mayer János, az emlékbizottság elnöke tartotta.
Mayer János avatóbeszéde
– Ez a szobor – mondotta többek között – amelyet most leszünk felavatandók, határkövet jelent az agrár Magyarország társadalmi és kulturális fejlődésében. Ez az első szobor az országban, amelyet a nép fiai saját filléreikből emeltek a nép fiának. Nagyatádi Szabó István hivatott vezére volt a kisgazdatársadalomnak, megalkuvást nem ismerő küzdő harcosa a falusi nép érdekeinek. Nem azok közül való, akik felcsapnak népvezérnek, őt maga a nép választotta vezérévé. Nagy tömegekre volt hatással, de nem demagógiával, nem elérhetetlen vágyak felkeltésével, nem a tömegszenvedély felébresztésével, nem társadalmi osztályoknak egymás ellen való uszitásával toborozta, hanem egy korszerü reálpolitika hirdetésével.
– Nekünk, akik Nagyatádi Szabó István politikai örökébe léptünk, nagyon komoly megfontolás tárgyává kell tennünk, hogy helyes irányba vezettük-e a kisgazdapolitikát? Jóllehet, az ellenzéki kritikának kétségkivül van némi kis jogosultsága, a felvetett kérdésre a leghatározottabb igennel kell felelnünk. A kisgazdatársadalomnak az aktiv politikában való megjelenése uj tradiciók kezdetét jelenti. Ha a kisgazdatársadalom továbbmenőleg bebizonyitja, hogy nem üres népszerüségért, nem önző célokért küzd, hogy minden érdeket alá tud rendelni a nemzeti érdeknek, hogy céljait a fennálló törvényes rend keretében más társadalmi osztályok sérelme nélkül akarja kiküzdeni, hogy a haza minden körülmények között számithat reá, ugy ezek a tradiciók annyira megerősödnek, hogy a nemzeti társadalom minden aggodalom nélkül fogja a kormányzat jelentős részét s nemzetfenntartó, hazáját szerető, istenét imádó és a magyar röghöz az utolsó csepp véréig ragaszkodó társadalmi osztályra helyezni.
– Ezekkel nem akarom azt mondani, hogy most ölbetett kezekkel várjuk, amig a nemzet tálcán hozza a hatalmat és befolyást. A kisgazda-politikának harci pártnak kell lennie, küzdenie kell a korszerü reformokért, az arányos birtokmegoszlásért, az arányos közteherviselésért, a népnek jogokkal való felruházásáért, de mindezt nem forradalmi eszközökkel, nem a nemzeti élet erejének gyengitésével, hanem erősitésével kell, hogy elérje.
– A falvak népének hálája bronzba öntötte Nagyatádi Szabó István alakját s szobrot emelt neki. Hirdesse ez a szobor időtlen időkig a magyar nép háláját azokkal szemben, akik érte önzetlenül és becsülettel dolgoznak.
Mayer János zajos tetszéssel fogadott beszéde alatt lehullott a lepel a szoborról s láthatóvá vált Nagyatádi Szabó István bronzba öntött alakja s a szobor talapzatán az a relief, amely Nagyatádi Szabó István és Bethlen István gróf történelmi kézfogását örökiti meg.
Gömbös miniszterelnök beszéde
Hosszantartó éljenzés követte Mayer János szavait, majd Gömbös Gyula miniszterelnök ment fel a szónoki emelvényre s a következő beszédet mondotta:
– Meghatva állok itt Nagyatádi Szabó István emléke előtt.
Nagyatádi Szabó István a földből nőtt ki, amint a földből nő ki a buza is, a jegenyefa is, a magyar tölgy is. S amint ezeknek gyökérzete belemarkol a magyar földbe, ugy markolt bele Nagyatádi Szabó István gyökérzete a magyar lelkekbe. Nagyatádi Szabó István eszmék harcosa volt. Az eke szarva fölé hajolva, a magyar ugart szántva jött a politikába is, s megérezte a rögnek sugallatát akkor, amikor nem osztálypolitikát hirdetett, hanem a magyar egység politikáját.
Megérezte, hogy történelmet formál akkor, amikor elismerte, hogy a magyar társadalmi osztályok sorsközösségben élnek, hogy a magyar jövőt csak az tudja helyesen kovácsolni, aki a társadalmi osztályok harmóniájára és nem diszharmóniájára törekszik. Nagyatádi Szabó István erős volt, harcos volt. Tudta azt, hogy egy szavába kerül csak, s a hatalomnak olyan birtokosává válhat, amilyen talán még senki sem volt. De Nagyatádi Szabó István magyar volt. Nem volt szélsőséges, hanem bölcs magyar kisgazda volt, aki tudta, hogy azoknak az oldalán van a helye, akik történelmet formáltak e földön egy évezreden keresztül.
– Erdőcsokonyán kisgazda maradt, itt fent a parlamentben államférfiu volt.
Mint a magyar kormány elnöke ujból megismétlem ezen a napon azt a fogadalmat, amit annakidején Erdőcsokonyán Nagyatádi Szabó István házában tettem. Azt mondta akkor nekem: „Fiam, ha egyszer meghalok, vigyázz a magyar földmivesre és viseld gondját!” Én akkor erre szent fogadalmat tettem.
Azt hiszem, akkor áldozok inkább Nagyatádi Szabó István emlékének, amikor az ő szobrának talapzata mellett, itt a parlamenttel szemben, megujitom ezt a fogadalmat s azt mondom: Vigyázok a magyar földmivesre; vigyázok mindenkire, akinek szent a magyar, mert tudom és érzem, akkor áldozok Nagyatádi Szabó István szellemének, amikor a magyar sorsközösséget hirdetem, mert ezen keresztül forr a magyar egy testté, egy lélekké s igy lesz biztos a magyar feltámadás!
