A stresai értekezlet szeptember hó 20-án befejezte munkálatait. A pénzügyi és gazdasági határozati javaslatokat, valamint a gabonanemüek revalorizációjára vonatkozó egyezménytervezetet az értekezlet egyhangulag elfogadta.

Teleszky János nyugalmazott pénzügyminiszter, magyar delegátus, a következő nyilatkozatot tette a konferenciáról: 
– A stresai konferencia befejeztével ugyanazt állapithatjuk meg, amit annak kezdetével jóslatként jeleztünk. A konferencia nem hozta meg azokat az azonnal ható végleges megoldásokat magukban foglaló eredményeket, amelyeket az optimisták vártak tőle. De nem is hozhatta meg. Nemcsak maguknak a konferencia tárgyát képező kérdéseknek rendkivül bonyolult, különböző ellentétes érdekeket érintő voltánál fogva, de kizárja ezt maga a stresai konferenciának hatásköre is.

Stresában tulajdonképpen arról volt szó, hogy egy külön bizottság – ez volt ugyanis a konferencia hivatalos neve – minden politikai vonatkozástól mentesen megállapitsa azokat a javaslatokat, amelyek a közép- és keleteurópai államok talpraállitása érdekében a Népszövetség Európa-bizottsága utján a nemzetek szövetsége előterjesztendők. Végleges határozatok hozatala már eleve ki volt zárva.

De sajnos, be kell vallanunk, hogy maguk azok a javaslatok, amelyek a stresai tárgyalások eredményeként a Népszövetség Európa-bizottsága elé fognak kerülni, vajmi szerények. Ha csak a világgazdasági konferencia döntő fordulatot nem hoz az egész világgazdasági válság megoldása, nevezetesen a nyerstermékek és a minket elsősorban érdeklő mezőgazdasági termékek árának jelentékeny emelése érdekében, akkor bizony csak a Stresában nehéz tárgyalások után létrejött javaslatok megvalósitásuk esetében is aligha lesznek elegendők a közép- és keleteurópai államok talpraállitására. 

Mégis igazságtalanság volna a stresai tárgyalásokat eredménytelennek tekinteni.
Két lényeges jelentőségü eredménye van ezeknek a tárgyalásoknak, amelyeknek kihatásaiban nemcsak a közvetlenül érdekelt államok, de Európa és igy az egész civilizált világ jövője szempontjából döntő jelentősége lehet. Az egyik az, hogy az összes európai államok gazdasági érdekeinek egymástól függő volta és ennélfogva az európai szolidaritás megteremtésének szükségessége, valamint azt, hogy minden oldalról törekszenek ennek megvalósitására, kétségtelenül kiderült a konferencián. Ez kézzelfogható jelét nyerte abban az egyezménytervezetben, amely a gabona revalorizációja érdekében elkészült és amely az európai államoknak, ha a vonatkozó alapot nem teremtik meg, sajnos csak platonikus hitvallása a konferencián résztvevő államoknak a tekintetben, hogy a közép- és keleteurópai államok legfőbb termékeinek, a gabonanemüek értékének fölemelése közös európai érdek.

A másik az, hogy a pénzügyi bizottságban lezajlott igen beható, az összes kérdések részletére kiterjedő vita alkalmat adott arra, hogy a hitelező államok képviselői sokkal jobban lássák az eladósodott államok helyzetét, mint eddig, meggyőződhessenek arról, hogy nem a fizetési készség, hanem a fizetési képesség hiánya az oka azoknak a ki nem kerülhető rendszabályoknak, amelyek látszólag sértik a hitelezők érdekeit, de tényleg azok védelmét is szolgálják.

Tiszta képet nyerhettek a tekintetben is, hogy az adósságok terhének csökkentése és másrészt a kiviteli lehetőségek növelése, valamint a mezőgazdasági cikkek árának emelkedése nélkülözhetetlen feltételei annak, hogy az adósok a külföldi hitelezőkkel szemben fennmaradó kötelezettségeinek megfelelhessenek. A benyomás határozottan az, hogy megindultunk azon a helyes uton, amely a hitelezőket az eladósodott államok helyzetének helyes felismerésére és ebből az ő érdekében is szükségkép adódó következtetések levonására fog vezetni.