Most szabadult fel az első kilencz, 1897-ben létesített mintagazdaság.
Mivel az illető gazdák a mondott idő óta kifogástalanúl megfeleltek feladatuknak, most az állam által nekik használatra adott gazdasági fölszereléseket végleg megkapták, azoknak tulajdonosai lettek.
Ez alkalommal nem lesz érdektelen, ha a népies mintagazdaságok intézményeit ismeretetjük, mert hiszen vajmi kevesen tudnak erről a dologról, leginkább csak azok, a kiknek környékén már ilyen gazdaságok fennállanak.
A földmivelési miniszter 1897-ben elhatározta, hogy az országban több helyen egyes igyekvő, jóravaló kisgazdát állami segélylyel azon helyzetbe juttat, hogy azok teljesen okszerű gazdálkodást folytathassanak.
Így a környék kisgazdáinak is példaképen szolgálhatnak, a kiknek alkalmuk lesz ott a legczélszerűbb eszközöket, legjobb tenyészállatokat, stb. közvetlen szemléletből is megismerni s a föld legjobb mívelésének módjait tapasztalás útján elsajátítani. Szóval a czél az, hogy eme jól berendezett és helyesen vezetett gazdaságok mintegy iskola gyanánt szolgáljanak a környék földmívelő népének. Az 1897. év óta maig 86 ilyen népies mintagazdaság létesült már és a mely vármegyében nincsenek meg mintagazdaságok, ott is működnek már azok felállításán.
A mintagazdaságok nagysága vidékenként különböző.
Így pl. Háromszékben Laitfalva községben Márton Mózes minigazdaságának terjedelme 14. kat. hold, ellenben Békésben, a hol a kisgazdák zömének is van 40-50 holdnyi birtoka, Máté György mintagazda 50 holdon gazdálkodik. A népies mintagazdaságnak olyan példát nyújtó gazdaságnak kell lennie, melyet bátran lehet követni, tehát csakis a gyakorlatban bevált növények bővebben termő változatainak, helyesebb mivelési eljárások és tökéletesebb vetőmag felhasználására kell szorítkoznia. A vetésforgót rendszerint úgy állapították meg, hogy a gazdaság egész területének legalább egynegyed részét takarmánytermelésre fordították.
A mintagazdaságok létesítéséhez szükséges beruházás és ennek költsége nem egyforma.
Majdnem minden egyes esetben változik a birtok terjedelme, a meglévő fölszerelések nagysága és állapota, valamint a termesztési ágazatok száma szerint is. Ezekhez a beruházásokhoz a segélyt a tulajdonos nem készpénzben kapja, hanem az engedélyezett költségek czélirányos fölhasználása érdekében az arra hivatott szakközegek közreműködésével történnek a beszerzések. Az épületeknél csupán a legszükségesebb átalakításokra adattak segélyek. Különös gondoskodás tárgyát képezte a trágyatelep berendezése.
A gépek és eszközök a gazdasági beruházások jelentékeny részét képezték.
Az állattenyésztés föllendítése érdekében a gazda annyi pénzsegélyt kapott, hogy állatai kiselejtezésével és az eladási árnak az állami segélylyel való pótlásával kifogástalan tehenet, hasas üszőt szerezhet be. Hasonló módon jártak el sertések és lovak új beszerzésénél is. A baromfitenyésztésre és méhészetre, ezekre a mellékgazdasági haszonvételekre mindig nagy figyelmet fordítanak. A legtöbb mintagazdaság nemes baromfitörzseket kapott, melyeket az állami baromfitelep nevelt, vagy szerzett be. A termések növelése érdekében a szükséges vetőmagot az állami faiskolából. Ott, a hol a mintagazdasághoz filloxera által megtámadott vagy kipusztított szőlő tartozik és példaadás czéljából indokoltnak látszott, a birtokos megfelelő terület felújításához, vagy homoki telepítéséhez kellő segély is nyert.
Ezekben a segélyekben részesítette az állam a kiszemelt kisgazdákat.
Így egy-egy mintagazdaság intézménye általában megfelel czéljának s a hol egy-egy, az állam által segélyezett mintagazdaság működik, ott a mezőgazdasági haladás a környék kisgazdái közt már is meglátszik.
