Walko külügyminiszter vasárnap Rómába, Genfbe és Párisba utazott

(A „Magyar Távirati Iroda”  jelenti)
A miniszter utazásának célja, hogy a dunai államokkal kapcsolatban fölmerült tervről személyes érintkezés utján közelebbi tájékoztatást nyerjen.

A magyar közvéleményt a dunai államok megrendült gazdasági helyzetének orvoslására Franciaország által meginditott akció nem érte váratlanul. Tudomásuk volt arról, hogy Párisban és Genfben hosszu idő óta folynak előkészítő tárgyalások, amelyeknek során már hetekkel ezelőtt kibontakoztak a terv alapvonalai, amelyek részben a francia nagytőke, részben a francia diplomácia befolyásának köszönhetik létrejöttüket. Magyarország a francia kezdeményezést azzal a készséggel fogadja, amely a nagyszabásu és történelmi jelentőségü elindulással szemben kötelező. Természetes azonban, hogy a terv részleteinek ismerete nélkül határozott állásfoglalásról nem lehet szó és Walkó külügyminiszter párisi és genfi utazásának éppen az a célja, hogy pontos értesüléseket szerezzen a Tardieu-féle terv részleteiről.

Föl kell tételeznünk, hogy a francia kormány szakértői a dunai megoldási terv nyilvánosságrahozatala előtt részletes megoldási formulákat készítenek elő és ezeknek a részleteknek, különösen a pénzügyi és kereskedelmipolitikai megoldások elfogadhatóságától függ Tardieu tervének sikere. Magyarország szempontjából két részletkérdésnek van perdöntő jelentősége.

Az egyik:
Milyen mértékű az a pénzügyi segítség, amelyet Tardieu miniszterelnök nyilatkozatában a dunai államok számára kilátásba helyez?

A másik:
Milyen föltételekhez köti Franciaország ennek a segítségnek megadását?

Vajjon Párisban az utódállamok pénzügyi gazdálkodásának és bankpolitikájának további ellenőrzését tervezik-e? Ha igen, milyen mértékben? Kérdés továbbá az is, vajjon valamennyi utódállamra kiterjed a tervezett pénzügyi ellenőrzés és valamennyire egyenlő mértékben?

És végül nem kevés nyomatékkal esik a latba: vajjon a francia terv kereskedelempolitikai részének megvalósítása milyen megkötöttséget jelent Magyarországra, mennyi időre és van remény arra, hogy azok az államok, amelyeknek piacai az utódállamoknak rendkivül fontosak, tehát Olaszországon kívül Németország is, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy az utódállamok egymás között preferenciális vámok és kontingensek segélyével élénkítsék meg az államközi forgalmat?

Emlékezzünk vissza arra, hogy Németország röviddel ezelőtt kisérletezett preferenciális szerződések kötésével Romániával és Magyarországgal, azonban e szerződések létrejöttét a legtöbb kedvezmény záradékára való hivatkozással harmadik államok, köztük a velünk baráti viszonyban élő Törökország is, tiltakozásukkal megakadályozták. Ami Németországnak nem sikerült, azt most Franciaország akarja megvalósítani fölényes diplomáciai müvészetével és erre a nagy tétre teszi föl ma politikai presztizsét is Európa keletén. Ez a presztizs egykor nem nyugodott csak a fegyvereken, vagy az aranyon!

Most Franciaország válaszuton áll: jóváteheti a békeszerződések históriai tévedését és visszaállíthatja azt a gazdasági egységet, amelyből a dunai népek jóléte fakadt s amelyet olyan könnyü volt összetörni, de olyan nehéz helyreállítani.