Az összeférhetetlenségi törvény szigorításáról szóló javaslatot vasárnap küldötték szét nyomtatásban az országgyülés tagjainak. A 14 oldalra terjedő javaslathoz Zsitvay igazságügyminiszter terjedelmes.
72 oldalas indoklását csatolt, amelynek megállapításai minden bizonnyal élénk föltünést fognak kelteni a politikai életben. A parlamenti ellenzék évekig harcolt az összeférhetetlenségi törvény szigorításáért és az uj javaslat indoklása most részletesen rámutat azokra a visszásságokra, amelyek az eddigi gyakorlat mellett elszaporodhattak, vagyis végeredményben olyan lesujtó birálatot gyakorol a régi összeférhetetlenségi törvény fölött, amely nemcsak az ellenzék küzdelmét igazolja, hanem egyszersmind sulyos mulasztásnak tünteti föl az eddigi rendszer évtizedes föntartását.
- „Az országgyülés függetlensége, az országgyülési élet tisztasága és erkölcsi szinvonala – mondja az indoklás bevezetése – a parlamentarizmus főpillére. Ha a pillér megdől, összeomlás fenyegeti az egész épületet…”
Ezután Haendel Vilmos jogtanárnak „A parlamentarizmus” cimü könyvéből idézi az indokolás a következő fejtegetéseket: „A helyes erkölcsi érzék eltompulása esetében fölmerülhet az a jelenség is, hogy egyesek a magasztos köztisztségben nyert hatalmat a maguk javára igyekeznek gazdaságilag minél hathatósabban kiaknázni. A képviselőséget esetleg csak átmenetben tekintik valamely jól jövedelmező állás elnyerésére és más, nem egyszer jogosulatlan előnyök szerzésére. A képviselői hivatalnak ilyen helytelen fölfogása mellett a képviseleti rendszer elvesztheti erkölcsi bázisát és magánjogi társulat szinvonalára süllyedhet, amely a szótvivők anyagi hasznánál egyéb célt nem ismer.”
Ha e fejtegetések az indoklás szerint „tulságos sötét szinekkel festik is a parlamenti élet elfajulásának lehetőségeit, mégis figyelmet érdemelnek, mert figyelmezetnek arra a veszélyre, amely kellően szigoru szabályozás hiányában előállhat.” Később azonban olyan visszásságokra mutat rá, amelyeknek kiküszöbölése már régóta kötelessége lett volna a kormánynak.
„A törvény meghozatala – három évtized – óta – mondja az indoklás – az állami segélyezésnek is uj formái keletkeztek, igy behozatali engedély adása, rendkivül adóhalasztás, vámmérséklés, váltóhitel szerzése stb.
Hiánynak bizonyult, hogy az állammal szemben érdektelen vállalatoknál a képviselők elhelyezkedése korlátlanul meg volt elégedve s minthogy olyan képviselőt is bevonhattak vállalatok igazgatásába, akit különösebb szakértelem erre nem minősített, a közvéleményben nem minden alap nélkül kaphatott lábra az a fölfogás, hogy az ilyen esetekben a vállalat csupán befolyásos támogatót igyekezett szerezni a képviselőben, a képviselő pedig komoly közgazdasági tevékenység nélkül igyekezett jövedelemhez jutni…
Meggyökeredzhetett a köztudatban az a téves fölfogás is, hogy a képviselőnek mintegy hivatásával jár, hogy választóinak ügyes-bajos dolgaiban eljárjon. A képviselőt nap-nap után elárasztják különféle kérelmekkel, amelyekkel szemben a képviselő szinte védhetetlenül áll. A sok kérelem elintézése – még ha a képviselő nem is megy tovább annál, mint hogy a kérelmezőt ügyében tájékoztassa – tetemes időt vesz igénybe. Az esetek legnagyobb részében semmi kivetnivaló nincs ezekben az eljárásokban, de hatásukban mégis károsak, mert elvonják a képviselőt tulajdonképeni hivatásától és lerontják függetlenségét ugy a kormánnyal, mint az egyes választókkal szemben.
Még a köztisztviselői összeférhetetlenség szabályozása sem elégítette ki a legszigorubb kivánalmakat. Minthogy a képviselőket tisztviselővé a képviselőség tartama alatt ki lehetett nevezni és csak utólag kellett lemondaniok a képviselőségről, a hivatalkeresésnek a törvényhozói testületben megmaradt a lehetősége és ezzel a hivatalra törekvő képviselők függő helyzete is, viszonyt a kormány könnyen nyujthatott volna kedvezést megfelelő kinevezésekkel a törvényhozói testület egyes tagjainak. De a képviselőségről való lemondás sem volt szükséges, ha a kormány nem állást, hanem valamilyen javadalmas egyházi hivatalt, tiszteletdijas megbizást, kiküldetést vagy igazgatósági tagságot kívánt juttatni a képviselőnek.
Az is kifogás alá eshetik, hogy a dijazás tilalmára vonatkozó rendelkezés nem érvényesült, ha az illetményeket, a képviselőség tartama alatt nem vették föl, vagy azokról átmenetileg lemondottak.
A parlamentben rendkivül megnövekedett a nyugdijasok száma, akiknek a képviselőség megszünése esetére kilátásuk nyilhatott arra, hogy ismét tényleges szolgálatba lépjenek.
Az utolsó évtized jogszabályai lehetővé tették, hogy tisztviselők, állásuk megtartásával, képviselők legyenek…
A tisztviselők száma nagyon megnövekedett az országgyülésen, ami a parlament függetlenségét csökkenti. A tisztviselők az országgyülés tartama alatt is megkaphatják magasabb állások cimeit, az országgyülés berekesztésével pedig nem egyszer kértek és nyertek előléptetést, ami helyzetüket a kormánytól függővé teszi…
Az állás- és jövedelemhalmozás ellen mind nagyobb erővel föllépő törekvés is abban az irányban hat, hogy a képviselőséggel össze nem férő állások és foglalkozások körét bővíteni kell.”
Az indoklás ezután megállapítja az eddigi összeférhetetlenségi eljárás helytelen szabályozását is. A törvényjavaslatot a képviselőház közjogi és igazságügyi bizottsága a költségvetés parlamenti vitájával párhuzamosan fogja tárgyalni, beavatott helyen azonban lehetségesnek tartják, hogy az uj költségvetés megszavazása után nyomban nyári szünetre megy a Ház, vagyis az összeférhetetlenségi javaslat majd csak ősszel kerül a plénum napirendjére.
