Valljuk be őszintén!
Az első ujságoldalakon nagy fekete betük jelentik, hogy megsemmisitő bombatüz dühöng Shanghaiban, halottak hevernek az utcákon és pergőtüz és zárótüz és vér és világszerte tiltakozás… Szálljunk magunkba és valljuk be őszintén: az egész shanghai háboru kevés szivdobogást kelt Magyarországon. A nyers igazság az, hogy mifelénk alig beszélnek a kinai eseményekről. A magyar ujságolvasó végigélte a világháboru dantei gyötrelmeit, élt a pergőtüz agyrostokat tépő infernóban, megtanult jóétvággyal ételt habzsolni, mialatt emberi agyvelők fröccsentek széjjel a levegőben, eltompultak az idegközpontjai a „Vernichtungsfeuer” sátáni zenekarában, perzselte a szemét fölgyujtott városok szikrázó máglyája, masirozott olyan völgyekben, amelyek halottak százaiból tornyosodó hegyek között vezettek, hallgatta bénult szivvel az állások véres dróthálójában vergődő sebesültek hörgését, látta a drótakadályokon megfeszült testeket, hallgatta a karóbahuzott haldoklók utolsó kiáltásait. Lehet-e, hogy az ilyen emberiséget még izgassa, foglalkoztassa a bomba, amely megöl tiz-tizenöt embert, vagy a minden másodnap rommálőtt Sapej, a hontalan kinézerek és a nemzetközi jog, amely tényleg sérelmet szenvedett. Kina és Japán nagyon messze van és ezek a sárgák még csak kezdik azt, amit mi már végig csináltunk, nagyon is közel: a saját személyünkben. Hétmillió halott, huszmillió sebesült hullott a mi fölsebzett európai földünkre.
Olyan család nem akad nálunk, amely ne gyászolt volna halottat és olyan ember aligha él Csonkamagyarországon, aki legalább vagyona pusztulásával, idegei, egészsége, lelke romlásával részt ne vett volna annak a kataklizmának a rémségeiben, amelyet végigszenvedtünk. Fásultak vagyunk, - valljuk be! A magunk szenvedése, a mi háborunk még ma is vérző sebe, a mi vesztett nagy csatánk füstölő üszke, a mi háborunktól örökségül ránkmaradt sötét nyomoruság megbénitja bennünk a részvétet és bágyadttá teszi a figyelmünket a sárgák messze testvérháboruja iránt. Minek mimeljük hát a fölháborodást, a lihegő izgalmat, a viharos érdeklődést, minek?
Amikor nincsen és amikor nem igaz!
Vasárnap japán csapatok megtámadták Shanghai nemzetközi negyedét, de angol és amerikai katonák lefegyverezték és elfogták a japánokat
A vasárnapi béketárgyalásokat vérbe fojtotta a japán hadihajók tüzelése.
Huszonnégy órával a leszerelési konferencia előtt Genf megmeredve és ölbetett kézzel nézi az eseményeket.
Japán békülékeny
Genf, február 28.
Azokat a tárgyalásokat, amelyek a nagyhatalmak, valamint Japán és Kina képviselői között folynak a béke megteremtése érdekében, vasárnap békülékenyebb szellem hatotta át. Kijelentették a japán delegátusok, hogy ha Japán biztosítékot kap 20 kilométeres semleges zóna megteremtésére, megszünteti az ellenségeskedéseket és hozzájárul ahhoz, hogy a semleges zónát a nagyhatalmak csapatai szállják meg.
…mert fogytán van a pénze
Washington, február 28.
A kereskedelmi miniszterium tokiói attaséja közli, hogy a japán pénzügyi kormánynak sulyos gondjai vannak, honnan teremtse elő a pénzt a shanghai és mandzsuriai hadmüveletek folytatásához. Az attasé közlése szerint az eddigi hadmüveletek fölemésztették azokat az összegeket, amelyeket a japán kormány e célra megszavazott.
Erősítést kapnak Nankingból a kinai csapatok
London, február 28.
A kinai csapatok vasárnap ujabb megerősítéseket kaptak. A szombati véres csata további sulyos áldozatokat követelt. A japánok 1500, a kinaiak 4-5000 embert veszitettek hallottakban és sebesületkben.
2,350.000 aláirás a Hindenburg-listákon
Berlin, február 14.
A kormány véglegesen elhatározta, hogy március 13-án megtartja a birodalmi elnökválasztást. A „Vorwärts”, a szociáldemokraták lapja vasárnapi vezércikkében megkezdte az elnökválasztás propagandáját. A vezércikk, bár nem emliti Hindenburg tábornagy nevét, nem hagy kétséget afelől, hogy a német szociáldemokraták Hindenburg elnökségét támogatják.
A vezércikk hangsulyozza, hogy közgazdasági szocialista nem adhatja le szavazatát sem kommunista, sem jobboldali jelöltekre. A köztársasági szövetségek blokkja vasárnap az „Urak házában” nagyarányu tüntetést rendezett a demokratikus köztársaság ellenségei ellen.
Spiecker miniszteri tanácsos beszéde során kijelentette, hogy a vasfrontnak eltökélt szándéka, hogy az állam ellenségeivel kiméletlenül végezni fog és a weimari alkotmányt a birodalmi elnökválasztás alkalmával meg fogja védeni. Utána Völkermann, a birodalmi lobogóegyesület vezetője beszélt és kijelentette, hogy az egyesületnek egyetlen célja, hogy Németországot megvédje a „harmadik birodalom” poklától. A Hindenburg-listákat vasárnap estig 2,350.000-en irták alá.
Ez a szám a vidéki városok eredményeivel még növekedni fog. A „Welt am Montag” szerint kedden hivatalosan is közlik a nemzeti szocialisták Hilter jelölését a birodalmi elnökségre.
Perényi Zsigmond a TESZ leszerelési nyilatkozatának jelentőségéről
A TESZ közgyülésén föltünést keltő deklarációban szögezte le a magyar társadalom álláspontját a leszerelési kérdésben báró Perényi Zsigmond, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének elnöke. Beszéltünk báró Perényivel az országos visszhangot keltő nyilatkozat jelentőségéről, amelyhez vasárnap báró Perényi még a következő megjegyzést füzte:
- Fontosnak tartottam, hogy megmondjuk azt, mi a magyar társadalom álláspontja ebben a kérdésben. Ha egyelőre nem értünk el különösebb eredményt, akkor is mindennél előbbre való, hogy rámutassunk arra a megalázó elbánásra, amellyel velünk szemben eljártak. Ugy bántak velünk, mint a zsivánnyal, aki nem kap fegyverviselési engedélyt, mert nem megbizható és félő, hogy a fegyverét rosszra használja föl. Minden alkalmat föl kell használnunk arra, hogy protestáljunk ez ellen a megalázás ellen, mert jön talán majd egy jobb idő, amikor ebben a kérdésben más lesz a világ fölfogása. Genfben legalább látni fogják, hogy Magyarországnak a leszerelési kérdésben elfoglalt álláspontja nem egyedül a kormány fölfogását födi, egyöntetü kivánsága az egész nemzetnek.
Zsilinszky Endre nem vállalja az Ébredők elnökségét és maga helyett Balogh Ferencet ajánlja
Az Ébredő Magyarok Egyesületében napok óta folynak a tanácskozások, hogy kivel töltsék be a Buday Dezső halálával megüresedett elnöki széket. Most végre abban állapodtak meg, hogy a ÉME elnökségét vitéz bajcsi Zsilinszky Endre képviselőnek ajánlják föl, aki erre vonatkozóan a következőket mondotta vasárnap:
- Tudok róla, hogy az én nevem is szóbakerült az ÉME elnökségével kapcsolatban. Beszélgettem is erről a barátaimmal, de erősen hajlom affelé a meggyőződés felé, hogy nekem ma igen nehéz volna elvállalnom az ÉME vezetését.
Annyira véglegesen belesüritettem és megformáltam gondolataimat a magyar jövőre vonatkozólag a „Nemzeti Radikalizmus” cimü könyvemben, annyira ráadtam magam ezen az alapon pártomnak, a Nemzeti Radikális Pártnak szervezésére és vezetésére, hogy ezeken a kereteken kívül nagyon nehéz bármi köztevékenységet folytatnom. De időm és fizikai erőm sem igen marad más, nem politikai, társadalmi föladatok vállalására és betöltésére. Azt pedig nem várhatom egy régi társadalmi egyesülettől, hogy az általam megfogalmazott politikai és eszmei keretekben illeszkedjék bele.
Az én jelöltem az ÉME elnökségére Balogh Ferenc nyugalmazott miniszterelnökségi államtitkár, aki értékes, forrószivű magyar ember, minden vonatkozásban kiegyensulyozott lélek, akit nacionalista körökben mindenki szeret és becsül és, aki, meggyőződésem szerint, pompásan betölthetné az ébredők elnökének szerepét.
