A Gyáriparosok Országos Szövetsége vasárnap jubiláris közgyülést tartott, amelyen fönnállásának harmincadik évfordulóját ünnepelte. A közgyülésen mintegy százan jelentek meg az iparvállalatok vezetői közül. A jubiláris közgyülést a beteg Fellner Henrik elnök távollétében Chorin Ferenc nyitotta meg, aki előbb apjáról, a Gyosz megalapitójáról és utódairól: Hatvany Józsefről, Weiss Manfrédról, a hatvanadik születésnapját ünneplő Hegedüs Lórántról, Fodor Ferencről, az első főtitkárról emlékezett meg.
– Még ma sem sikerült megoldani – folytatta – a háboru utáni éveknek azt a sulyos föladatát, hogy alkalmazkodjunk a megszükült lehetőségekhez. Két esztendő óta katasztrófából katasztrófába megyünk és ma már egész gazdasági életünk kataklizmájánál állunk. Bajaink egyik legfőbb oka az agrárválság, amelyet a külföldi terményárak alacsonysága és a környező államok elzárkózási politikája idéz elő.
A legtöbb állam olyan agrárvédelmet hozott be, amely mögött a mi egész iparvédelmünk elbujhat. Mi gyáriparosok nagyon jól tudjuk, hogy az agrártermelés érdekében minden észszerü áldozatot meg kell hoznunk, de azt is tudjuk, milyen fontos a munkások tömegeit foglalkoztató iparunk. Az iparellenes hangulat azért bánt, mert szárnyát szegi azok munkájának, akik még ma is ujat alkotni és termelni akarnak.
Aki látja, hogy az egész magyar gyáripar – kevés kivétellel – milyen sulyos gondokkal küzd, az nem csatlakozhatik az iparellenes közhangulathoz, amely csak ujabb nagy szociális problémákat idézhet föl. Mi gyáriparosok nehezen viseljük a devizakorlátozásokat, a behozatali tilalmak és kliring-megállapodások sem a mi kedvünkre valók, de vállaljuk ezek ódiumát abban a hitben, hogy ezzel a pengő értékállandósága biztosittatik.
Aki az infláció délibábja után fut, hamarosan keserüen csalódni fog! E helyről is követelnünk kell, hogy végre átfogó, mindenre gondoló kereskedelmi politikát folytasson a kormány. Ebben a nagy fergetegben, amely már-már elmerüléssel fenyegeti a kapitalizmust, a mi föladatunk, hogy amit lehet, megmentsünk a jövő számára.
Az elnök beszéde végén annak a reményének adott kifejezést, hogy az összeférhetetlenségi törvény nem fogja elzárni a törvényhozási munka utját a GYOSZ képviselőtagjai előtt, majd Fenyő Miksa igazgató mondotta el évi beszámolóját:
– Nem meritheti ki a kormány munkásságát a pengő értékállandóságának megvédése és az államháztartás egyensulyának biztositása. Az állam nem degradálhatja magát az éjjeli bakter szerepére, hanem módot kell találnia arra, hogy a budgetben beruházásokra megfelelő összegek vétessenek föl. Ha Magyarország a jövőben a teljes moratórium álláspontjára áll, akkor mintegy százötmillió szabadul föl a budgetben és ennek az összegnek egyrészét beruházásokra lehet forditani, hogy ezzel elkerüljük a szociális megrázkódtatást.
A jegybank nem tudta megfelelően devizával ellátni a gyáripari termelést és ezért engedelmet kértek arra, hogy maguk az iparvállalatok szerezzék be export utján azokat a devizákat, amelyek nyersanyagszükségletük födözésére nélkülözhetetlenek. A jegybank azonban rendkivül szükkeblü volt és ezt a magától értetődő jogot csak néhány vállaltnak adta meg, az iparvállalatok tulnyomó részétől azonban megvonta, abban a hamis hitben, hogy ezek a vállaltok igy be fogják szolgáltatni exportvalutájukat.
Arról megfeledkeztek, hogy ennek az intézkedésnek következtében e vállalatok egyáltalában nem tudnak exportálni. Ma a gazdasági élet trombózisa utját állja a pénz vérkeringésének, ugy, hogy joggal panaszkodhatunk deflációról. A jegybank deflációs politikájával valóságos éhségkurára kényszeriti az ipart.
Fenyő ezután azokról a támadásokról kezdett beszélni, amelyek a gyáripart az iparcikkek árának magassága miatt érik. A GYOSZ igazgatójának fejtegetései szerint Németország árdiktátorának a munkabérek és fizetések csökkentése és az adótételek, valamint a vasuti és postai tarifák leszállitása utján mindössze 8-10%-kal sikerült az iparcikkek árát csökkenteni és ennél nagyobb eredményt, szerinte, nálunk sem lehet elérni. Fenyő végül a közüzemek megszüntetését sürgette, majd Bessenyey Ferenc fejezte ki elismerését az elnökséggel szemben.
– Nem engedjük eltérittetni magunkat a hazafias szabadelvüség irányától, amelyet 30 évig követtünk – mondotta. Szegő Béla fölszólalása után Weiss Alfonz báró inditványára elnökké ismét Fellner Henriket, alelnökké Chorin Ferencet és Vida Jenőt választották, majd Moskovitz Miklós javaslatára Fabinyi Tihamért, Haggenmacher Harryt, Klein Pált, Mátyás Jenőt és Oettl-Pálffy Dénest az igazgatóságba, Grecsák Richárdot és Klein Mórt a választmányba, Basch Bélát, Pálmay Andort és Rejtő Ármint pedig a számvizsgálóbizottságba választották.
