A következő levél érkezett kapunk szerkesztőjéhez:

Igen Tisztelt Szerkesztő Úr!

A Magyar Nemzeti Banknál az utóbbi időben megszaporodott a munka.
Kevés intézményről mondhatjuk el ezt és a Magyar Nemzeti Bank talán maga sem örül túlságosan annak a körülménynek, hogy a megbénult devizaforgalom intézése, ezen keresztül pedig az egész kereskedelmi és ipari politika irányításának kétes értékű dicsőségét most ő kénytelen élvezni. A megnövekedett munka ellátására egyes nagybankok is rendelkezésre bocsátották tisztviselőiket, maga Nemzeti Bank is felvett tisztviselőket.

Ám ez a munkaerőtöbblet sem bizonyult elegendőnek.
A munka, sajnos, nagyobb arányban nőtt, mint a devizaállományunk és újabb tisztviselőknek a beállítása vált szükségessé. Ez megtörtént. De olyan módon ment végbe, hogy azt még a Nemzeti Bank iránti teljes tiszteletünk, egyes vezetőinek európai képességei előtt való elismerésünk mellett sem hagyhatjuk szó nélkül.

Az újonnan beállított urakat napidíjasként vették fel, naponkénti tíz pengő honoráriummal oly módon, hogy körülbelül havi 300 pengőre nyugodtan számíthatnak. Nem akarjuk itt a felvett urak névsorának és személyi adatainak a közlésével olyan személyek érzékenységét megbántani, akik erre semmi módon sem szolgáltak rá.

Itt csupán azt a körülményt kell szóvátennünk, hogy a felvett napidíjasok között több olyan úr is van, aki más forrásból, így elsősorban az államtól külön rendes jövedelmet, illetőleg nyugdíjat kap. A többi között egy nyugdíjazott miniszteri tanácsos úrra gondolunk.

Senkitől nem sajnáljuk a kenyeret, senkivel szemben sem állítjuk oda ezt a napidíjas állást úgy, mintha ez valami végleges, biztos jövőt és jövedelmet jelentő pozíció lenne, de azt sem vagyunk hajlandók koncedálni, hogy itt holmi jelentéktelen megbizatásokról van szó. A mai helyzetben a diplomás ifjúság számára még az ilyen ideiglenes megbízás is rendkívüli jótéteményt és értéket jelent a könnyel és vérrel kiharcolt diploma gyümölcsöztetésére, ha a végleges alkalmaztatásnak bármilyen halvány reménysugara is csillog csupán az éppen nem megvetendő havi 300 pengő árnyékában. A legmélyebb tisztelettel, egyben a legőszintébb megdöbbenéssel kérdezzük gróf Károlyi Gyula miniszterelnök urat, a diplomás ifjúság ügyének őszinte és lelkes megértőjét és barátját: egyezik-e az ő intencióival nyugdíjas uraknak napidíjasként történt felvétele?

Az ország puritán, megalkuvást nem ismerő férfit ismer és tisztel gróf Károlyi Gyulában. Azt kérjük csupán, ne engedje meg, hogy ilyen események keresztezzék az ifjúság útját. Ha akármilyen szépen írják is körül azokat a motívumokat, amelyek ezeknél a felvételeknél érvényesültek, ide írjuk őszintén: csalódás volt nekünk ez a felvétel és csalódás volt még 10.000 munkanélküli diplomás ifjúnak is.
Tisztelettel (Aláírások)

Azzal adjuk közre az ifjúságnak a panaszát, hogy a Magyar Nemzeti Bank bizonyosan megnyugtató felvilágosítást ad ebben az ügyben.