Magyarországon nem megy, ami Franciaországban régen bevált

A nyári időszámítás érdekében messzemenő akció indult az elmult hónapokban. Maga Kenéz Béla, a minden jó és praktikus gondolat iránt fogékony kereskedelmi miniszter is magáévá tette a tervet, amely mellett a különböző érvek egész sora szólt. A vasút vezetősége előtt is szimpatikus volt a nyári időszámítás bevezetése, a forgalmi osztály részéről azonban olyan aggodalmak kerültek fel, amelyek végül is győzedelmeskedtek és így a nyári időszámítás bevezetése ebben az esztendőben meghiusultnak tekinthető.

Az említett osztály hivatkozott arra, hogy a külföldi vonatok csatlakozásai fix időponthoz vannak kötve. A nyári időszámítás hívei ezzel szemben bebizonyították, hogy attól a néhány nemzetközi vonattól eltekintve, amelyeket, sajnos, csekély számuknál fogva minden nagyobb nehézség nélkül akceptálhatna az államvasút a nyári időszámítás alkalmazása esetén is, a helyi vonatok százainál semmi néven nevezendő akadálya nincs az új időszámításnak. Ehhez természetesen bizonyos mértékig át kellene dolgozni a menetrendet, amire azonban ebben az esztendőben nem került sor.

A magunk részéről őszintén sajnáljuk a nyári időszámítás elmaradását.
Gazdasági szempontból takarékosságot, a dolgozó embereknek több napfényt és kényelmet, pihenést, a sportembereknek a nappal tökéletesebb kihasználását jelentette volna, nem is szólva arról a rengeteg üzemanyagról, amit a kevesebb világítás révén lehetett volna megtakarítani.

Mindenesetre célszerű lenne a francia és egyéb nagy vasutak menetrendjének a tanulmányozása avégből, hogy megállapítást nyerjen, ugyan miképpen tudott megbirkózni a kontinensnek ez a hatalmas vasútja a nem nyári időszámítású államok vonatcsatlakozásainak a nehézségeivel, ami nálunk elháríthatatlannak mutatkozott...