Az osztrák transzfermoratórium még meg sem jelent s máris bomlasztó jelenségek mutatkoznak Ausztriában, amely pedig éppen most került uj, erőteljes agrárius kormány vezetése alá.

Ausztria éveken át a nyugati hatalmak kedvence volt.
A multévi fontzuhanás, a franciák pénzügyi manővere, közvetlen következménye volt annak az erőteljes pénzügyi segitségnek, amellyel az Angol-Bank Ausztriát a Creditanstalt összeomlása után támogatta.

De amit a nyugati hatalmak a jobbkezükkel adtak, azt elvették a balkezükkel s a háboru óta adott pénzügyi segitségnél jóval nagyobb összegü garancia vállalására kényszeritették az osztrák kormányt a Creditanstalt bukásakor, olyan fenyegetésekkel és olyan erőszakos eszközökkel, amelyek magánfelek között a zsarolás büntetőjogi fogalmát veszedelmesen surolják.

De ugylátszik hiába minden, hiába a kölcsönök, amelyek Ausztriának jutottak, nagyobb mértékben, mint nekünk, hiába a garanciavállalás, mert Ausztria a Creditanstalt helyett egyelőre és belátható időn belül nem fog fizetni s maradt a nagyhatalmak számára a csupasz tény, a fizetésképtelen osztrák ipari állam, amely egyelőre még áll és él, de hogy meddig, azt senki sem tudja megmondani.

A forradalmi események, amelyek Höttingben és Linzben lejátszódtak, sokak véleménye szerint csak szerény előfutárjai későbbi, még komolyabb eseményeknek s ha, amit ma már egyre többen tartanak valószinünek, Hitler és fegyvertársai kerülnek hatalomra Németországban, akkor könnyen lehet, hogy néhány zavaros és véres nap olyan fait accomplit teremt Ausztriában, amely a francia diplomáciát és szövetségeseit fogas helyzet elé állithatja.

Bennünket az osztrák helyzet alakulásában egyelőre közelről csak az a sajnálatos tény érdekel, hogy Ausztria eddig legjobb vevőnk, egyre jobban elzárkózik előlünk s a magyar mezőgazdasági diplomácia még mindig nem talál semmiféle eszközt s a jelek szerint nem is fog találni, hogy ezt a rendkivül veszedelmes folyamatot föltartóztassa.