Nehéz mértéket találni, amellyel az amerikai gazdasági tragédia méreteit és mélységét fölfogni és megértetni tudnók. A számok sokat mondanak és mégis keveset és nem vetik a lélek szeme elé a nyers, emberi valóságot.
Mennyiségileg megkapó és a képzeletet megrenditő, hogy két év alatt a világ legnagyobb ipari országában a vas- és acéltermelés 77%-kal, és az autógyártás 55%-kal csökkent, hogya nyersvastermelés egy év alatt havi2 millió tonnáról 967 ezer tonnára esett vissza és a nagy acélmüvek kapacitásának csak 20%-a van kihasználva. Gyászosan kongó számok ezek, de igazi jelentőségük cska akkor érthető föl, ha számbavesszük, hogy az ipari termelés e csökkenése nyolc millió, vagy talán még több munkanélküli embert jelent és hogy Amerikában, amelyet mi, a mult század végén felnőtt emberek a korlátlan lehetőségek földjének tekintettünk, ma emberek milliói éheznek, mint évezredekkel ezelőtt, ha aszály, jég vagy árviz elpusztitotta a termést.
Mi értelme van a haladásnak, mi értelme és jelentősége a ráció diadalának, mi értelme a tudományos üzemvezetésnek, ha az eredmény: emberek koplalása és feneketlen nyomora? Az amerikai tragédia igazi méreteit és jelentőségét csak igy, számok és tények változatos egybevetésével lehet mélyebb, szimbólikus jelentőségében fölfogni és megérteni, hogy ez a tragédia tulajdonképen az anarchikus és káotikus termelési rendnek, ha talán nem is csődjét, de mindenesetre történelmi vereségét jelenti.
Ennek az anarchizmusnak egyik legjellemzőbb példája az amerikai mezőgazdaság szerepe a válság kifejlődésében. A prosperitás éveiben, mialatt a nemzeti jövedelem fejkvótája 20%, a termelés 30% és a nagy vállalatok nyeresége 100%-kal emelkedett, az egyesült Államok lakosságának kereken egy negyed része, a mezőgazdasági népesség, ebből a prosperitásból ki volt kapcsolva, sőt, az ipari virulás részben az ő rovására történt. Négy év alatt, a nagy konjunktura fölivelésétől az erős lehanyatlásig az ipari index 154-ről 147-re esett vissza, tehát 7 ponttal, a mezőgazdasági index pedig ugyanakkor 131-ről 97-re, tehát 34 ponttal.
Ez a gazdasági olló kergette eladósodásba az amerikai farmert s az amerikai mezőgazdasági tulajdont ma 9 milliárd jelzálogkölcsön terheli, háromszor annyi, mint békében, holott a mezőgazdasági ingatlanok értéke egy centtel sem nagyobb, mint volt a háboru előtt. Ez volt a nagy amerikai válság egyik forrása. Ilyen anarchikus jelenségeket tucatjával lehet fölsorolni az amerikai gazdasági életből és ez az anarchia jellemezte a nagy prosperitás éveit is.
A legjobb esztendőkben is legalább egymillió amerikai munkás nyomorgott munka nélkül, nyomorogtak a nagy városok idegen eredetü lakosainak milliói és a prosperitás csak a tanult munkásoknak és a vagyonos embereknek jelentett jólétet és jövedelmet.
Ilyen anarchikus jelenség volt Amerika egyik legnagyobb gazdasági tudósának, Stuart Chase-nek, véleménye szerint, hogy az amerikai erdőket négyszer rövidebb idő alatt irtották ki, mint amennyire a természetes utánpótlásnak szüksége van; hogy négy társaság furt petróleumot olyan rétegben, amely csak egy furást türt volna el és igy a fölszin alatti petróleumréteg háromnegyede mindörökre kárbaveszett és az amerikai nyersolajtartalékok 15 év alatt kimerülnek, hogy a földgázkészleteket hallatlan mértékben elpazarolták és egyetlen társaság több hónapon át annyi földgázt puffogtatott naponként a levegőbe, amennyi Chicagó egésznapi fogyasztása s végül, hogy évente 750 millió tonna szén marad menthetetlenül a földben a fölületes bányatechnika miatt.
Lehet-e csodálkozni ezek után, hogy a pompás épület, amelynek felhőkig ér a fasszádja, hirtelen megrendült, hogy nemcsak a mi kötelezvényeink és zálogleveleink süllyedtek névértékük egynegyede alá, hanem a newyorki tőzsdén jegyzett összes papirok három év előtti árfolyamuknak legföljebb 20%-át érik ma. A General Elektric 110-ről 14, a General Motors 100-ról 12-re, a westinghouse 295-ről 22-re, az Anaconda Copper 140-ről 4 dollárra süllyedt és igy semmi okunk sincs szégyenkezni a newyorki tőzsdén jegyzett magyar papirok alacsony árfolyama miatt. Ami pedig a kamatnemfizetést jelenti, több mint 4 milliárd névértékü amerikai záloglevél kamatszolgálata van beszüntetve.
S mégis, Amerika lesz a legelső, amely a válságból kibontakozik.
Amerika lesz a legelső, amely megtalálja a kiutat a mai pokoli nyomoruságból. Ez a válság Amerikában nem csupán gazdasági, hanem tulnyomórészben lélektani válság. Egy nagy nemzet politikai gyermekkorának utolsó rohama, most utoljára vesztette el a fejét az amerikai nemzet, amely igazán csak most érett nemzetté. Ez, sajnos, jelenti az amerikai élet hőskorának bezárulását is, jelenti azt, hogy Amerika is átalakul a járadékélvezők, a munkanélküli tőkepénzesek hazájává, hogy a legrégibb és legmüveltebb államai, az ujangliai államok, ahol az amerikai kapitalizmus bölcsője ringott, halódó és elaggott vidékekké alakulnak, jelenti azt, hogy az osztályharc kiélesül s hogy lassan kihal az egymaga erejében bizó és egymagában küzdő amerikai tipus, az uttörők büszke ivadéka.
Amerika felnőtt állammá lesz, mint ahogy a háboruutáni szörnyü válság egymásután rontja le a fiatalabb nációk illuzióit és csökkenti meredek vonalban a szaporodásukat. De ez a válság egyebet, fontosabbat is jelent. Jelenti az amerikai etatizmus előretörését, az egyéni gazdálkodás rovására. A Reconstruction Finance Corporation, Hoover egyetlen alkotása, amellyel a válság és a defláció ellen sikerrel kisérelte meg a harcot, tisztán állami intézmény, az első, amely mélyen benyul az eddig kizárólag egyéni erőre és jogra alapitott amerikai gazdasági rendszerbe.
Ezt az első lépést követni fogja a többi, mert Amerika vezető tudósainak véleménye szerint Amerikát csak a gazdasági anarchizmus leküzdése, a tervszerü gazdálkodás, tehát csak az állam mentheti meg.
