Ezt a csodabogarat is Amerikában találták ki. S alapjában véve nem is olyan nagy csodabogár. Arról van ugyanis szó, hogy az amerikai teher-vonatok néha 100-130 vasúti vagón hosszúságúak, ami távolságban a mozdony és az utolsó kocsi között félkilométernél is többet jelent.

Már most sokszor előfordult, hogy a mozdonyvezető és a vonatvezető érintkezést keresett és a mozgó vonat miatt nem tudott találni egymással. A mozdonyokat próbálták telefón útján összekötni a vagónokkal, de ez nem bizonyult használhatónak, ugyanis minden állomáson lemarad egy-egy kocsi és jön hozzá újabb, a megoldás tehát nem volt könnyű.

Kapóra jött azonban a rádió. A kísérletek fényesen beváltak. A tehervonatok mozdonyait egy erre a célra szolgáló adó- és vevőkészülékkel szerelték fel, míg a vagónokban egy-egy egészen egyszerű hordozható ugyanilyen készülék van, amit a vonatvezető elvihet magával.

Az összeköttetés a biztos földelés miatt elsőrangú, hiszen a vasúti sín a legideálisabb földelés ilyen szempontból. Azóta zavartalanul és pompás eredménnyel működnek a rádiósított tehervonatok.
Ez is egy olyan terület, ahol a rádió használhatósága kifogástalanul érvényesült.