Matuska Szilveszter, akit a biatorbágyi merénylet sulyos gyanuja alatt napok óta faggatnak a bécsi rendőrigazgatóságon, 1927 február 17- től 1928 május 3- ig A Kertész- utca 42. számu házban lakott, mint főbérlő. Ez volt utolsó főbérleti lakása Magyarországon. Háziurnak mondotta magát és azt állította, hogy a Józsefvárosban van bérháza. Háromszobás polgári lakásban lakott az uj bérpalotában, amely a Belvárosi Takarékpénztár Rt. tulajdona. Felesége és kisleánya volt vele. A lakókkal nem érintkezett, csak a házfölügyelővel és a liftkezelőnk és ilyenkor mindig azt emlegette, hogy ő is nagyon szegény sorban volt, tudja, mi a szegénység...
Gyermeke mellett német nevelőnőt tartott. Amikor a lakás bérletét fölmondta, a házmester előtt azzal indokolta ezt, hogy józsefvárosi házát eladta és az árán Bécsben vett bérházat, ezért odaköltözik. A Kertész- utcai házban még azt tudják Matuskáról, hogy nagyon kevés látogatója volt, de sűrűn utazgatott üzleti ügyekben.
A bécsi nyomozás ennél jóval jelentékenyebb adatokat produkált az elmult tiz napban. Az első bécsi jelentés, amit a főkapitányság kapott, negatív volt. Így szólt: „Matuska jómódú és gyanun fölül áll”. Hetényi főkapitány helyettest azonban ez nem elégítette ki. Bécsbe küldte a detektívjeit és ezzel a nyomozás uj aldetiumba lépett. Ekkor állapították meg, hogy Matuska 10 kiló ekrazitot vásárolt- amint ő mondja: gyárkéményrobbantásra – és találtak a lakásán különböző, gyanus csöveket is, amelyekről azt vallotta, hogy robbantási kísérletekhez volt rájuk szüksége, mert bányát vásárolt és azt akarta robbantani. Ezzel szemben a rendőrség föltevése az, hogy a rendkívül óvatos Matuska azért vásárolt kőbányát, mert az ekrazitvásárlást akarta igazolni.
Nagyon gyanussá teszi Matuska szerepét az is a budapesti rendőrség föltevése szerint, hogy Klein dr. robbantási szakértőhöz fordult még szeptember elején, aki határozottan lebeszélte arról, hogy kőbányában ekrazittal robbantson, mert az ekrazit pozdorjává töri a követ. Matuska azonban- aki nyilván alibit akart bizonyítani a nyílt ekrazitvásárlással és a robbantási szakértővel való konferenciák által- mégis megmaradt az ekrazit mellett.
Érdekes, hogy Matuska milyen magyarázatát adja örökös ide-odautazgatásának. Azt vallja, hogy kóborlási ösztöne van, időnként ellenállhatatlan kényszer hajtja, hogy vonatra üljön és utazzon. Kóborlásaiból visszatérve, nem is emlékszik arra, hol járt és mit csinált?
Szeptember 3-án Budapestre utazott, egy hétig volt itt, minden nap más- más hotelben lakott- más- más nő társaságában. A robbanás előtti napon ismét Budapesten látták. Amint mondja: hentesárugyárat akar alapítani és tanulmányuton járt itt! A tétényi sertéshizlalót szerette volna megnézni. Miután a detektíveknek, hogy nem járt a tétényi hizlalóban, már azt mondta: nem engedték be a vezérigazgatóhoz és eredmény nélkül tért vissza Budapestre. Itt folytatta „ tanulmányutját”, bement több hentesüzletbe, mintákat vásárolt, amelyeket azonban megevett.
A nagytétényi fogadóban is látták a merénylet előtti napokban. Késő este állított be ide csuromvizesen, kis táskával a kezében. Előadása szerint kiránduláson volt és megázott.
Pálffy – Daun grófnak már a merénylet órájában föltűnt Matuska különös viselkedése
Matuska Szilveszer letartóztatásáról beszéltünk gróf Pálffy -Daun József nagybirtokossal, aki- amint annak idején megírtuk- csodával határos módon sértetlenül menekült meg a biatorbágyi katasztrófából.
Matuskára vonatkozóan már kihallgatott a rendőrség- mondotta gróf Pálffy- Daun. - Ez alkalommal előadtam azt, ami a katasztrófa éjszakáján is föltünt és érthetetlennek látszott előttem. Miután kizuhantam a vonatból egy darabig kábultan feküdtem a földön. Magamhoz térve két- három embert láttam magam mellett, akiknek egyike Matuska Szilveszer volt.
Matuska nagy bőbeszédűséggel adta elő, hogy a vonat elülső részén lévő harmadosztályu kocsiban utazott. Ez a vasuti kocsi, amint később láttam, tetejére zuhanva, és felé fordult kerekekkel összezuzva feküdt a mélységben és romjai alól, úgy tudom, élve nem menekült meg senki. Mindjárt föltünt nekem, hogy Matuska miért mászott föl a 26 méteres mélységből a viaduktra a katasztrófa után és hogyan került ki szinte hihetetlen gyorsasággal a romhalmaz közül?
Azt is mondotta akkor, hogy megsebesült, de én, amikor cigarettára gyujtva, jól az arcába néztem, olyan karcolásokat láttam, amelyekről az volt az első benyomásom, hogy talán önmagát sebesíthette meg, mert ha a romok között érte volna a sebesülés, az kétségtelenül sokkal sulyosabb lett volna.
Pontosan visszaemlékszem, hogy Matuska ruhája nem volt elszakítva és még nagyon sárga sem volt.
