Délben a helyszínén ujra megjelenik egy csodálatos módon megmenekült utas: Pálffy- Daun József nagybirtokos. Így mondja el nekünk borzalmas élményét:
- Budapestről Bicskéig akartam csak utazni, itt van a birtokom a közelben, Tükrös pusztán. Egy kicsit elszundikáltam és megijedtem: már azt hittem, tul vagyunk Bicskén. Kinyitottam a mozgó vonat ajtaját, félig előreléptem a lépcsőre – amit nem lett volna szabad ! -, hogy kinézzek: hol járunk…Egy irtóztató detonációt hallottam, abban a pillanatban már röpültem is nagy ívben, ki a nyitott kocsiajtóból és a domboldalba zuhantam. Nem történt semmi bajom!
A gróf mosolyogni igyekszik, de a mosoly ideges rándulásba vész…
- Hihetetlen a dolog… nem is értem! Maga az egész, ilyen nagy mélységben …Én pilóta voltam a háborúban, szitává lőttek, ismerem a veszedelmet, de ilyesmi!... egészen hihetetlen!... Nem…nem értem.
A gróf autója mellett magas, karcsu, fiatal hölgy áll, halálsápadtan: a grófné…Eljött megnézni azt a helyet, ahol a férje oly csodálatosan menekült meg.
A grófhoz hasonló módon menekült meg, majdnem sértetlenül Matuska Szilveszter gyárigazgató, aki csantavéri születésű és Bécsben lakik. Neki az volt a szerencséje, hogy árment a vonaton, ismerősöket keresni és éppen a végén volt, amikor a robbanás bekövetkezett és ő kirepült a domboldalra…