Nincs az országban illetékes tényező, amely már az elmult esztendőben meg ne állapitotta volna, hogy a polgárság teherbiróképességének hurjai a végsőkig megfeszültek.

A kormány és a parlament, a többség és az ellenzék, az elmélet és a gyakorlat szakemberei ismételten és ünnepélyesen kijelentették, hogy a magángazdaság roskadásig tul van terhelve, már azt sem birja vonszolni, amit eddig visel, szó sem lehet tehát arról, hogy további uj adókkal végkép két vállára fektessék. Igy nyilatkoztak irásban és szóval az össze volt pénzügyminiszterek, kivétel nélkül: Teleszky, Hegedüs Lóránt, Gratz, Kállay, Bud, Wekerle és Korányi.

És ezt az igazságot, amelyet százegy százalékig megerősit az összes termelési ágak romlása, a forgalom elmeszesedése, az életszinvonal dermesztő hanyatlása, a város és vidék süllyedése az általános elszegényedés lejtőjén, ujabb és ujabb tömegek kikapcsolódása a fogyasztásból, – mégsem szivlelte meg a Károlyi-kormány, amikor a pillanat sürgető parancsa nélkül vasárnap éjszaka ismert adórendeleteit szinte rajtaütésszerüen közreadta hivatalos lapjában.

A megdöbbentő elhatározásnak épp oly kevéssé értjük a célját, mint a taktikáját.
Az uj adók bevasalását ugyanis nem kezdhetik el sem holnap, sem holnapután. Miért kellett hát ilyen lóhalálában rohanni vele az amugy is zaklatott, balsejtelmek és kétségek között vergődő ország elé? Hipokrizis volna az alkotmány megsértéséről szólni. Szabad választás nélkül nincs igazi alkotmányosság. A 33-asokat ért fricska miatt senki sem megy a barrikádokra.

Ez a képviselőház pedig már különb békát is lenyelt.
A nyilt szavazás igazán érzéktelenné tett bennünket alkotmányjogi nüánszokkal szemben. Inkább a taglóütés sajog, amely homlokán érte a közvéleményt, a nemzeti erőkifejtés motorját. Lesznek, akik a kormány elhatározottságát, amellyel oly játszi könnyedséggel lép át közjogi akadályokon, megnövekedett önbizalmát, céltudatos biztonságát ünneplik majd a rendeletek váratlan közreadásában.

Ezeknek azt feleli a közhangulat: ugy szeretjük a spanyolt, ha büszke, ugy szeretjük a férfit, ha kemény, mint az acél, de – ne csak lefelé, fölfelé is büszke és kemény legyen!

A taktikai sikerek mitsem érnek, ha nem követi azokat stratégiai eredmény.
Hiába fokozzuk a bevételeket papiron, ha a magángazdaság fizetésképtelenségét stabilizáljuk. Az állam költségvetése nemcsak bevételekből áll. Tisztelettel jelentjük: ott kiadási tételek is kinyomozhatók. A kiadások palántái az eliramlott évek folyamán terebélyes fává növekedtek, amelynek szerteágazó gyökerei magukba szivták a magyar föld teremtő nedveit. Hol a kertész, aki ennek a fának az ágait megnyesi?

Hol az erély, a bátorság, az elhatározottság, ha ennek a fának izmos gallyairól, oly sürü koronájáról van szó? Ezt az egyoldalu szanálást tovább folytatni nem lehet. Az operáció ebben a parlamentben sikerülni fog egészen biztosan, de a beteg…