Eléd teszek, kedves olvasóm, egy poharat, teli kristálytiszta, friss vizzel. Ha szomjas vagy éppen, örömmel kapsz rajta, hogy jóízűen, felhajtsad. Én azonban félúton megállítom felemelt karodat. Ne haragudj ezért az udvariatlanságomért, de rettentően furdal a kíváncsiság, hogy vajjon mit is tudsz arról az italról, mellyel most égő szomjadat készülsz oltani.
Mit tudsz a vízről, melyről már az ókori bölcsek is megállapították, hogy üde, csillogó tisztaságával a legpompásabb, legjobb szomjuságoltó folyadék a világon? Szinte, látom rám szegezett pillantásodban felháborodással csodálkozásodat. Hogy mit tudok a vízről? Micsoda elemiskolai dolgozatnak való probléma! Hát azt, hogy Földünk háromnegyedét víz borítja, vízből van a felhő, a köd, a hó, a harmat s több millió kilogram, vízből álló óceán úszik állandóan felhő és pára alakjában a légtengerben.
Vízből áll a növényi és állati test jelentékeny része, a tápláló sókat, anyagokat csak vizes oldatokban használhatja fel a szervezet, víz nélkül nincs élet. A víz nulla fokon megfagy, száz fokon forr, de ha sós, fagyáspontja alább száll, kisebb légnyomáson - például magas hegytetején - pedig alacsonyabb hőfokon is felforr.
Ha megfagy, jég, ha felforr, gőz lesz belőlem, villamos áram hatására pedig alkatrészeire: hidrogénre és oxigénre bomlik. Különböző ásványi anyagok vannak benne és a forralatlan vízben csírák, baktériumok miriádja nyüzsög, Punktum, nincs tovább. Ennyi a víz egész tudománya.
Meghajlok széleskörű tudásod előtt, de kénytelen vagyok a mondottak ellen némi kifogást emelni. Szép, szép amit elmondottál, de ez még nem minden. Hiába rázod a fejed, állítom, hogy korántsem mondottál el mindent a vízről. Állítom, hogy a víz, amellyel mindennapi életed folyamán ezerféle alkalommal a legbensőbb, érintkezésbe kerülsz, melynek szeszélyeit, tulajdonságait, viselkedését már születésed óta ösztönösen ismered: még mindig tartogat számodra elég furcsaságot, rejtélyt, problémát.
Állítom, hogy sok olyan titka és érdekessége van a víznek, mellyel nem vagy teljesen tisztában vagy csak homályos sejtelmeid vannak róla. Csak néhány mindennapi, megszokott, unalomig ismert jelenségeket kell „nyitott szemmel” figyelned, hogy váratlanul felvetődjék benned a „miért” és döbbenten – eszmélj magadra, hogy bizony, a legegyszerűbb jelenségek okát sem ismered és ez az átlátszó, gördülékeny anyag mégis csak sok titkot takar előled.
Ime, hamarjában kiragadok egyet a sok közül. Próbálj, ha tudsz, kezet mosni tiszta vízben. Nem sikerül, úgy-e? Vagy csak nehezen. Különösen, ha bőröd kissé zsíros. A víznek esze ágában sincs, hogy lemossa róla a piszkot, sőt még csak meg sem nedvesíti, hanem gömbölyű cseppekben lepereg róla. Mihelyt azonban szappanhoz folyamodsz, a mosakodás művelete pompásan sikerül. Ezzel a tapasztalattal nőttél már fel anélkül, hogy valaha is kerested volna az okát.
Figyeld csak meg az apró, gyöngyöző vízcseppeket! Többé-kevésbé tökéletes gömbalakú, átlátszó golyócskák, remegő, szivárványos tűzben égnek a rájuk világító napfényben. Ilyen csepp-labdákat alkot a víz nemcsak a kezed fején, hanem az esőmosta gyenge virágszirmon, a harmatos rózsaágon, általában minden száraz vagy zsíros felületű tárgyon.
A víz - így tanultuk az iskolában - önmagában alaktalan test, alakot csak az őt körülfogó edény ad neki. Ez azonban csak részigazság. Mert a szabadon lévő víz is határozott alakot igyekszik ölteni: ha csak teheti, milliárdnyi kisebb-nagyobb cseppé porzódik szét. S ezek a cseppek mind többé-kevésbé gömbalakúak. Golyószerű cseppecskékből áll az eső s ha az ablaküvegre hulló esőcseppet szét is zúzza a zuhanás ereje, megint csak számtalan apró gyöngyszemmé porzik szét.
