Ugylátszik, igen rövid idő választ el attól, hogy a klasszikus, deflációs bankpolitika hivatalos képviselői és a mérsékelt, határozott összegre korlátolt inflációnak egyre számosabb hive között nyilt összecsapásra kerüljön a sor. Egyre sürübben megszólaló hangok, egyre sürübben megismétlődő bizalmas tanácskozások és összejövetelek, egyre határozottabb ujságcikkek arra mutatnak, hogy rövid idő választ el csak attól, hogy az infláció hivei, az aranypolitika ellenségei nyiltan a porondra lépjenek és az eddigi bankpolitika föladását és a mérsékelt inflációs politika bevezetését követeljék.

Mióta a világ egyik legkiválóbb nemzetgazdásza, az angol Keynes professzor rövid idővel ezelőtt tartott londoni előadásában kifejtette, hogy a világ hitel- és pénzrendszerének összeomlását csupán általános világinfláció akadályozhatja meg és különösen, amióta az Egyesült Államok kormánya a bankjegyfödözeti törvény megváltoztatásával és értékpapiroknak födözetként való elfogadásával lehetővé tette, hogy 2.5 milliárd értékü uj dollárbankjegy kerüljön forgalomba, azóta az inflációnak, mint a világválság egyetlen medikámentumának a hivei, nagyon elszaporodtak és azóta nálunk, Magyarországon is a deflációs bankpolitika föladását s az infláció meginditását követelik. Anélkül, hogy teoretikus fejtegetésekbe és jóslásokba bocsátkoznánk, az infláció, tegyük hozzá mérsékelt infláció hatásai felől, óva kell intenünk minden hivő lelket attól, hogy a megváltást, az enyhülést, a javulást kizárólag az inflációtól várja.

Ne feledjük el, hogy a forgalomban levő bankjegyek összegének szaporitása egyáltalán nem jelenti az ország tőkéjének a szaporodását, nem jelenti a termelés meggyorsulását és kiterjedését s nem jelenti a mai bajok végét. Sőt! Az infláció könnyen javulás helyett ujabb válság kitörését is jelentheti. Éspedig a következő okból. Nem az izolált, a nemzeti infláció segithet a világ bajain, mondja Keynes professzor, hanem a szervezett, általános és az egész világra kiterjedő nemzetközi infláció.

Vagyis ennek az ellenkezője! Az egész világtól izolált, csak a nemzeti határok közé szoritott, magábanálló infláció nem egyenliti ki az ellentéteket, nem enyhiti a feszültséget s nem hoz segitséget azon egyszerü okból, mert igen nagy valószinüség szerint nyomban fölhajtja az árakat, csökkenti a pénz vásárlóerejét.

Csak a hitelező kihelyezett tőkéjének értéke és ezzel együtt az adós kamatterhe csökken az eladósodott s elviselhetetlen terhek alatt nyögő mezőgazdaság rövid időre föltétlenül megkönnyebbül, de a reakció nyomban utána bekövetkezik. Bekövetkezik azért, mert az államhatalomnak ma, a deflációs jegybankpolitika s a teljesen stabil belső piaci árak mellett sincsen ereje ahhoz, hogy a nagyipar s általában az ipar termékeinek árát csökkentse.

Mig a mezőgazdasági termékek ára még ma is esik, addig az ipari termékek ára még mindig emelkedik. Elképzelhetetlen, hogy inflációs bankpolitika mellett az ipari termékek ára ne ugorjék nyomban a magasba s amit a mezőgazdaság a vámon nyerne, később talán elvesztené a réven. A második veszedelem, ami az inflációs politika oldaláról a magyar gazdaságot fenyegeti, nem tudományos, nem szakszerü természetü. A veszedelem egészen kézenfekvő: ki s mi garantálja, hogy a tervezett infláció mérsékelt lesz, korlátolt, hogy nem lesz fejnélküli infláció, amint egyik prominens hive, egy jobboldali lap hasábjain tegnap kijelentette. Ki kezeskedik, hogy a kormánynak lesz ereje, hogy visszaverje azokat az erőket, amelyek az infláció kiterjesztését fogják követelni.

Az infláció ugyanis olyan lejtő, amelyen megindulni könnyü, megállani nehéz.
Az infláció rövid, lázas és viharos kereseti lehetőségeket jelenthet olyan embereknek, akik könnyen és gyorsan alkalmazkodnak a megváltozott piaci és árviszonyokhoz, akik az első uj bankjegykibocsátással egyidőben fölcsapó vásárlási hullámot kihasználják, akik a spekuláció mesterei s akik ma is a kulisszák mögött meghuzódva várakoznak.

A legutóbbi évek eseményei sok mindenre tanitottak meg bennünket, s anélkül, hogy bárkit is gyanusitanánk, ki kell mondanunk, hogy az infláció talán némi hasznot jelent a mezőgazdaságnak, de biztos jövedelmet jelent a spekulációnak. Kötve hisszük, hogy az inflációs jegybankpolitika hivei olyan garanciákat s olyan biztositékokat találjanak, amelyek az ország meglehetősen szkeptikus közvéleményét megnyugtatnák. Tegyék kezüket a szivükre az urak s vallják be, hogy a hadikölcsönöktől a dollárbetétekig egyéb sem történt a magyar pénzügyi politika terén, csak ami a takarékos, pénzgyüjtő embert visszariasztotta, megdöbbentette s hitetlenné tette.

Minden inflációs kisérlet sikere attól függ, képes-e a kormány a közönség bizalmát visszanyerni. Ha erre nem képes, ugy az infláció talán egészen rövid, átmeneti siker után könnyen válhatik ujabb katasztrófák forrásává.