Tiz-tizenkét napja a nagy világtőzsdéken igen erőteljes hosszmozgalom indult meg.
Párisban és Londonban, Newyorkban és Berlinben mindenütt keresik az elsőrendü papirokat, mindenütt többségben vannak az eladók fölött a vevők és voltak az elmult héten a párisi tőzsdén olyan napok, hogy egyes értékekből semmi áru nem került a piacra, a jegyzést föl kellett függeszteni és bár a hét utolsó napján erős realizálásokra az árfolyamemelkedés megállott ugyan, a hangulat mindenütt bizakodó, mindenütt ujraébredőben a vételkedv és a Place de Boursetól a Wallstreetig friss és vidám szellők kezdenek fujdogálni.
A világsajtó majd minden nagy orgánuma kiváncsian fürkészi ennek a hiretelen föltámadó és rejtélyes jelenségnek a nyitját. A tavasz óta külföldre menekülő német nagytőke keres óvatos tapogatódzással uj elhelyezkedést, mondja az egyik, az aranyba való oktalan és rémült menekülés megállott és a tőkék ujból a jó papirok felé fordulnak, mondja a másik s valamennyien egyhangulag megállapitják, hogy a nagy baissespekuláció megállott, az áramlat fordulóponthoz ért és a távolállónak egyelőre érthetetlenül éles szögben elfordulva eddigi irányától, erős haussehangulatba csapott át.
Lehet, hogy az áramlat egyelőre megtorpan, visszaesik, majd ujra nekilendül, de a tőzsde technikájának minden szakértője tudja, hogy nagy föl- vagy lefelé induló áramlatok sohasem haladnak egyenes irányban s a világ nagy bankárjai közül az a kevés, aki a mai helyzetben jóslásokba bocsátkozik, szinte egyértelmüen azt a hitet vallja, hogy a világválság most, de most igazán elérte a mélypontot s néhány hónap mulva lassan, aztán talán erőteljesebben megindul a fölfelé vezető uton.
A világ nagy tőzsdéinek, ez bizonyos, egészen különös, gyakran tévedő, de sohasem megtéveszthető szimatjuk van.
Az eseményeket gyakran hibásan itélik meg, de emberi cselekedetekben, a politikusok és bankárok pszichológiájában sohasem tévednek. A mult év nyarán például a Hoover-moratórium bejelentésére a tőzsdék hausse-al reagáltak ugyan, de rövid szilárdság után minden tőzsde lanyha, kedvetlen és üzlettelen maradt, amig a nagy politikai és gazdasági események ujabb erős zuhanásokat nem váltottak ki. A folyamat most a nyárinak éppen a megforditottja! Uttalan és megoldhatatlan volt a világpolitika és a világgazdaság képe az uj év első hetében, azután egyszerre uj élet támadt föl a tőzsdéken.
A tőzsdék bizakodni kezdtek és ezt a bizakodó hangulatot nem zavarta meg sem Brüning nyilatkozata, sem a francia fölháborodás hangja, sem a német zűrzavar. A tőzsdék rendithetetlenül bizakodtak! Miért? Először, mert Brüning bátor nyilatkozata végre fölszabaditotta a világot egy képmutató politikai hazugságtól, attól a hazug föltevéstől, hogy Németország fizetni fog és fizetni akar. Amit mindnyájan tudtunk, de sem a franciák, sem az angolok, de legkevésbé a németek maguk nem merték kimondani, azt most végre hangos szóval megmondotta a német birodalom első államférfia: Brüning.
Egy hazugságnak tehát már vége. Következik a második: hogy az európai nagyhatalmak a német jóvátétel nélkül is tudnak s akarnak fizetni Amerikának. Minden washingtoni veréb azt csiripeli a fákon, hogy Amerika követeléseit az európai nagyhatalmakon sohasem fogja behajtani. Csak a politikai képmutatás forgatja még a szemét s követeli a tartozások megfizetését, de minden értelmes és okos ember tudja az óceánon tul, hogy Amerika sem küldhet hadihajókat az európai vizekre, hogy követeléseit behajtsa.
Ezt az igazságot, bár nem olyan kemény és brutális formában, mint Brüning, Mussolini mondotta ki.
Marad a harmadik kimondandó igazság: Franciaország nem fog fizetni adósságaira egyetlen centimet sem, ha Németország nem fizet, s nincs az a francia kormány, amely a német jóvátételek beszüntetése után egy fillért is átutalna Amerikába. Ezt az igazságot még nem merik Párisban kimondani, bár a Palais Bourbon folyosóján minden képviselő nyiltan megmondja.
S a párisi és berlini, a londoni és newyorki tőzsdés ezt tudja, csöndes kézlegyintéssel elintézi a hivatásos politikusok és az esztelenül soviniszta ujságirók berzenkedéseit és magában azt gondolja: nekem beszélhettek.
A francia sajtó három nap alatt elhallgatott Brüning nyilatkozata után, Mussolini két cikkét, az amerikai sajtó tárgyilagos nyugalommal fogadta, ebből tehát az következtetik, hogy egy éven belül senki egy fillért sem, egy év mulva pedig vagy végleg eltörlik a világ táblájáról a reparációk és adósságok minden számvetését, vagy ideiglenesen meghosszabbitják a moratóriumot, hogy a kitüzött terminus alatt a végleges törlést nyélbeüssék. Németország fizetni fog ugyan, mert a tehermentes német vasuti és ipari rendszer tulságosan erős versenyt jelentene a nyugati államoknak.
Ha politikus és tőzsdés áll egymással szemben, akkor a pénzember eddig mindig fölül maradt, a tőzsdéket nem lehet becsapni, a tőkés és a bankár finomabb szimatu, gyorsabb észjárásu, mint a diplomata és a miniszter s a londoni Cityben előre tudják, hogy a nagy diplomáciai harcnak csak egy vége lehet: megegyezés.
Reméljük, a saját magunk és az egész világ érdekében, hogy a börzéknek, mint annyiszor, most is igazuk lesz.
