Szomoruan beszélt sok gondjáról, amelyek - reméli – nem tartanak már sokáig. – Ottó gyakran szeretett volna közbeszólni, de anyja nem engedte

A… Liberty” most megjelent számában folytatja ,, Ottó, a remény és fenyegetés” című cikket.

- Zita királyné még mindig nagyon szép asszony– írja Mrs. Moureen Rue, aki a királyi családot meglátogatta. A ragyogás és a bánat esztendei után a királyné ma nem más, csak anya. Szegény és száműzött, de a bátorsága megmaradt.

Furcsa tulajdonságok keveréke a királyné. Oly sok anyai szenvedés és gyöngédség lakik benne, hogy már a fölösleges önfeláldozással határos. Egész éjszakákat tölt egyik vagy másik gyermeke betegágyánál, még ha a gyermek nem is komolyan beteg. Meleg és sötét szeme mögött a trójai nők szelleme buzog, de a harc, amelyet vívnia kell, nem olyan színes és ragyogó, mint a trójai nőké volt. Az ő küzdelmének nyomai a fűszeres számlák, ruhák, gyógyszerek, apró ajándékok, amelyeket nem jótékony adományoknak, hanem a szent ügynek szánt áldozatoknak tekint.

Mindig fekete ruhában jár a királyné és ruháit még ma is Spitzer bécsi udvari szabó varrja, hatot minden évben…
A királyné ágyból kelt föl, amikor fogadott. Hosszu ujjas gyapjukabát volt rajta, éppen fejfájás ellen vett be valami tablettát. Arca a szokottnál is sápadtabb és beesettebb volt. Sötét haját lapos kontyba kötve hordja. Nincs más ékszer rajta, csak az egyik ujján egy sötétszínű pecsétgyűrű.
Szomorú hangon beszélt a királyné sok gondjáról, de reméli, mondotta, hogy már nem tartanak sokáig.
Nagyon meghat hűséges alattvalóim szeretete - folytatta -. kemény küzdelem van mögöttem. Hűséges támogatás nélkül nem álltam volna végig. Nehéz dolog volt egész családomat ellátnom, hiszen sokan vagyunk, de szerényen élünk és dolgozunk.

Isten segítségével a fiatal király hamarosan az örökébe lép.

A királynét egyik vendége megkérdezte, mit gondol, mikor mehetnek vissza Magyarországba?
- Semmi biztosat egyelőre nem tudunk, de ugy érezzük, Isten velünk van s reméljük már nem tart sokáig. Nagyon szeretnék hazamenni… - mondta elérzékenyült hangon.

A beszélgetésnél Ottó is jelen volt s gyakran szeretett volna közbeszólni, de anyja nem engedte.
Mindig ő beszélt helyette ilyen formán: A fiatal ,,Kaiser” ugy véli… Ottó ezt gondolja…

Azután a háztartás került szóba.
–A mi háztartásunk – jelentette ki a királyné – tipikusan magyar. Jó magyar szakácsunk van s a gyerekek nagyon szeretik a magyar ételeket. A szakácson kívül két cselédünk van, egy spanyol szobaleány és egy fiú, aki csak tizennégy éves ugyan, de nagyon ügyes. Persze nagyon egyszerűen élünk, még ha volna is pénzem, hogy vendégeket hívjak, nincsen ezüstöm, amennyi föltétlenül szükséges.
Amíg a gyermekeim egészségesek, addig boldog vagyok és megelégedett. Isten majd csak megsegít bennünket.
Mikor Ottó elbucsuzott megszoritotta
Az amerikai hölgy kezét: Remélem _ mondotta _ Bécsben látom…Auf Wiwderseken in Wjeu?
- Egészséges emberek családja ez! – igy végzi cikkét Mrs. Maueen Rue, - A gyermekek boldogok, seltelmük sincsen a szomorúságokról, amiket talán a jövendő tartogat számukra. Rendületlenül biznak abban, hogy ragyogó jövő vár reájuk…