Semmi remény sincs rá, hogy valaha is igazi értelemben vett gépembert tudjon létrehozni az ember. Már az is örvendetesen nagy eredmény, hogy tanulmányozni, megfigyelni tudjuk a szervezet működését és össze tudjuk hasonlítani egyes részéinek funkcióját az emberalkotta gépek működésével.
Londonban egy egészségügyi kiállításon mutatták be mostanában a „gépember”-t, amelynek illusztrációit itt közöljük. A vasból készített ember mellpáncélját ki lehet nyitni és akkor elénk tárul a szövevényes mechanizmus, a gépek egész légiója, amely változatosan jelképezi az emberi szervezet, az egybeforrott egysejtű lények millióinak bámulatos munkáját.
A londoni gépembert olyan szellemesen és ügyesen készítették el, hogy ha egy gombot megnyomnak rajta, a belül elhelyezett gépezetek munkába kezdenek: a szívet pótló szivattyú, a tüdőt helyettesítő fujtató, az energiát adó turbina mozgásba jön és fogalmat ad a nagy titokról, szervezetünk működéséről.
Mindenki tudja, hogy az emberi szervezet működése legnagyobbrészt láthatatlan, vegyi természetű folyamatokból áll, amit nem lehet képben szemléltetni. A londoni „gépember” azonban legalább fogalmat ad a bennünk folyó örökös munkáról, amely számunkra az életet jelenti.
Milyen furcsa ez az embergép, ez a brutális, nyers mechanizmus, amely a harminc billió sejt emberfelettien finom munkáját próbálja szimbolizálni. Itt van a fej, a szellemi és idegélet központja, amelyben az egész szervezet működését irányító Akarat, az ellenőrző szerepet játszó Értelem és a tapasztatotok alapján bölccsé váló Ész székel emelkedett trónusán.
Itt van az agy láthatatlan telefónközpontja, az emlékezőtehetség sötét kamarája, a távcsőre hasonlító szempár, a mikrofón szerepét játszó fül, a légszivattyú módjára működő orr és a fűtőanyag felvételére szolgáló tölcsér: a száj.
Amilyen bámulatos az emberi fej berendezkedése, olyan céltudatos és nagyszerű az egész szervezet működése. Elképzelni sem lehet emberi fantáziával olyan tökéletes mechanizmust, amit az emberi szív, az emberi tüdő, az emésztés, a vérkeringés munkája jelent.
A technikai fantázia - mint képünkön látható - szivattyúval, szűrőkészülékkel, kemencével, gőzkazánnal, turbinával, fújtatóval és hasonló géppel és géprésszel tudja elképzelni azt a rejtelmes folyamatot, ami az emberi szervezetben megy állandóan végbe.
Ez a technikai elképzelés fogalmat ad a szervezet fő alkotó részeinek működéséről; de nem jelent egyszersmind százszázalékos magyarázatot is. Nézzük csak a szívet, amelyet a „gépember” megalkotója szivattyúval helyettesített.
Valóban: a szív szivattyú. De nem az emberi fogalmak szerint megalkotott szivattyú. Tudjuk róla, hogy minden másodpercben egytized liter vért pumpál az erekbe, vagyis egy nap alatt tízezer, egy év alatt három és fél millió, egy emberi élet hetven éve alatt kétszázötvenmillió litert.
Micsoda szivattyú ez! Milyen isteni gépezet, amely éjjel-nappal szünet nélkül dolgozik. Micsoda káprázatos erő ez, amely még magát az embert is túléli! Minden orvos tudta, hogy a halott ember szívét új életre lehet támasztani, legalább rövid időre. Ha egy halott ember szívén keresztül meleg konyhasóoldatot vezetünk, az élettelennek látszó szív újra verni kezd, míg végül „üzemanyag” hiánya miatt végleg befejezi működését. Energia hiányában nem tud tovább dolgozni.
