Egy fiatal német tudós, az alig harmincesztendős dr. Bruno Lange nevét egyszeriben szárnyaira emelte a dicsőség, a hírnév. A berlin—dahlemi Kaiser Wilhelm egyetem fiatal tudósa - több évi rendes kísérletezés eredményeképpen - korszakalkotó felfedezésre jutott: megtalálta a módját, hogyan lehet közvetlenül a napból villamos áramot nyerni!
A találmánynak, amelyet a kísérletező és felfedező tudós a gyakorlatban is alkalmazott, egyenesen beláthatatlan a jelentősége. A szakértők véleménye szerint az új napgép, amely jelentőség dolgában bátran összehasonlítható Siemens, vagy Edison legnagyszerűbb találmányaival, tökéletesedése esetén forradalmi átalakulásokra vezet a technika világában.
Szinte szédületes és fantasztikus a gondolat, amit a fiatal német mérnök a megvalósulás útjára vitt. Kényszeríteni a napot, hogy villamos áramot termeljen az emberiség számára! A nap mérhetetlen energiáját beállítani az elektrotechnika szolgálatába! A leghatalmasabb és legtermészetesebb erőforrást felhasználni motorok hajtására! A napfényt átalakítani villanyfénnyé!
Nem új megállapítás az, hogy a nap az ősforrása minden földi energiának, kizárólag a nap fénye és melege adja meg a lehetőségeket a földi élet számára. A nap tüze nélkül életünk el sem képzelhető.
A nap fénye és melege hozta létre a szenet- és kőolajat, az emberi otthon tüzelő anyagát és világító eszközét. A nap támasztja hőkiegyenlítődés útján a szelet, mely hajtóerőt ad a vitorláshajónak és a szélmalomnak.
A nap éltető melege érleli a fák gyümölcsét és az ember veteményeit. Izzó sugarai elpárologtatják a tenger, folyó, patak vizét és az így keletkező vízpárák eső, hó alakjában visszahullanak a földre, megtisztítják a levegőt, megtermékenyítik a talajt és a hegyek medencéiben újra összegyűlve, ismét forrás, patak, folyó lesz belőlük, mely a tengernek adja vizét.
Végeredményben tehát a nap a mozgató ereje a víz csodálatos körforgásának, melynek során olyan hatalmas víztömegek keletkeznek, mint például a Niagara-zuhatag, melyben olyan munkaképesség rejlik, hogy azzal egy millió ember ereje sem érne fel!
E megfigyelések alapján már régen megállapították a tudósok, hogy a napsugarak energiája az az alaperő, mely különböző alakjaiban, folytonos átalakulásaiban a világegyetem életének tápláló ereje. A nap: szív, amely a föld vérkeringését fentartja és folytonosan új erőket kölcsönöz a szerveknek, a földi életnek.
A napról a földre szinte mérhetetlen mennyiségű energiatömeg jut. Ez a pazarul áradó erő, ez a kimeríthetetlen kozmikus energia ma is jóformán teljesen kihasználatlan. Pedig a nap melegének motorikus kihasználása már legrégibb korokban is foglalkoztatta a gondolkodó embert.
