A Szentkirályi- utca 38. számu ház földszinti lakásában, Prónay Pál angol versenyképekkel, szobrokkal, szalagokkal, kulacsokkal és lovaglókorbácsokkal agyonzsufolt dolgozószobájában fogad Prónay Pálné, Pálffy Daun Aimée grófnő.
Magas, karcsu dáma, barna szvetterben van, barna tweed szoknyában, nyakában színes „Arkanzas” – üveggyöngy, bal csuklóján vékony, egyszerű arany karkötő. Élénk, roppant kedves és kitünő modoru hölgy, körülbelül az, amit „smart”- nak is lehet nevezni, de a világért sem a szó mondain, vagy – uram bocsá’- jukker értelmében. – amint ez különben rögtön ki is fog derülni.
Helyet foglalunk a Prónay piros paforcekabátos nagy olajportréja alatt. Prónayné, én és Flóra, Prónay öreg, vaksi, kicsit szélütött farkaskutyája; Flóra szünet nélkül körbe kering, halkan szüköl; hisztérikusan ideges…
- Pali bácsit keresi?
- Igen. Nem bírok vele, amióta Pali nincs idehaza, egész éjszaka jár- kel föl és alá, mint az Orbán lelke, ma éjszaka hagyott először egy kicsit aludni…
Kötést vesz elő…
- Mit csinál, kérem?
- Hja… Karácsonyi ajándékokat kötök ilyen kis jumpereket. Tudja, sok kell és kinek van pénze manapság drága ajándékokra…
- Kérem, grófnő, beszéljen egy kicsit arról, hogy élnek maguk ketten idehaza „ Pali bácsival”? Mit csinálnak egész nap?
- Hát – élni, nagyon egyszerüen élünk, ahogy ma már él az ember. Amint tudja, én Apponyi Albertnénak egyik közjótékonysági fiókját vezetem, ott dolgozom kora reggeltől igazán majdnem késő estig Vasdinnyey Annával. – Pali meg a rokkantokért dolgozik.
Mind a ketten annyi nyomort látunk, hogy igazán nincs kedvünk flancolni, de nem is telne rá.
( Pali például kizárólag a nyugdijából él, abból födözi minden költségét és én is megérzem, hogy 800.000 aranykorona értékü hadikölcsönöm van.) S aztán mind a ketten nagyon korán kelünk, már 7 órakor, én elmegyek az irodába, Pali másfél órát lovagol, aztán ő is bemegy az irodájába, minden délelőtt fönt jár egy- két minisztériumban és mindig a mások ügyeiben, csak délben a reggelinél találkozunk. Délután ő alszik egy kicsit, estefelé elviszi Flórát, akit imád, sétálni egy kicsit, este megint dolgozik sokszor hajnali kettőig is, - de ezt nem nagyon szeretem, mert akkor másnap egész nap fáradt.
- Szóval, grófnő nem éli egy társasági hölgy életét? Bár, korzó, szinház, Gerbeaud, Ritz…
- Ó dehogy is. Nem is jutna rá időm. Hiszen folyton azon panaszkodom, bárcsak egy napnak kilencvenhat órája volna, hogy minden dolgomat elvégezhetném.. A Gerbeaudnál, nem is tudom, mikor voltam utoljára… Drága is nekem. A színházat, azt nagyon sajnálom, mert nagyon szeretem, sajnos, oda is ritkán, három - négy hétben egyszer jutok csak el. Pali inkább a koncerteket szereti, filharmókiusokat s főleg a klaszikus zenét, koncertekre így elég gyakran járunk.
– Ez szóval minden szórakozásuk?
– Néha elmegyünk a Kakok-ba, azt nagyon szeretjük, de egyébként majndnem mindig itthon vagyunk. Tudja a legszivesebben már 11 órakor az ágyban vagyok. S azonkivül Pali azt mondja, hogy az eljárás nagyon sokba kerül és csak nem potyázhat. Legyünk is őszinték, pénze ritkán van az embernek, s ha van, ez másra kell, jaj de mennyire!
- És nem is szeretne ugy élni, ahogy egy bizonyos réteg, a többi pesti dáma? Délig aludni, öltözködni és a többi…
-Ó, dehogy. A mama mindig ezt mondta nekünk, hogy ,,diese Kinder haben keine Bedürfnisse” , ezek a gyerekek teljesen igénytelenek… És én megmondom őszintén, hogy én azt hiszem, hogy azok, akik olyan nagyon költenek, azok talán nem is sejtik, hogy mennyi szenvedés és nélkülözés van mindenfelé, különben alig hiszem, hogy kedvük lenne költekezni.
- Mondja, grófnő, kérem: mi az, ami a férjét ugy fűti, nem hagyja nyugodni, ami sodorja, hajtja az eseményekbe?
- Kérem az, hogy ő egy olyan ember, aki nem akar abba bekenyugodni, hogy az igazságot el akarják nyomni.
- És a grófnő ismeretségével és barátaival például milyen viszonyban van?
-A legjobban. Az a legenda, hogy "Prónay karlista feleséget vett el” s hogy én befolyásoltam bizonyos dolgokban, az nem igaz. Ő kezdettől fogva a hivatalos állásponton volt, igen, az igaz, hogy nem helyeselte a puccsot és mondta is, hogy csak az Isten szerelmére most ne hozzák vissza a királyt, hogy ujra kitörjön az egész vonalon a veszekedés.
- Szóval nem igaz az sem, hogy azt mondta volna, hogy a két kezével…
- Á, dehogy. De ő akkor tényleg nagyon dühös volt, mert épp aznap kellett volna legyen az esküvőnk, március 28-án és mert a király benn volt, ő nem jöhetett Szombathelyre s igy az esküvőt el kellett halasztani. Hát akkor dühös volt mindenkire emiatt szegény, de ez emberi szempontból érthető, nem? Á, mindenfélét ráfognak abból az időből Palira, ezekből egy szó sem igaz. Nem igaz, hogy ő nem szereti a rendet. Most is jöttek a fölkelők, tüntetni akartak mellette, de ő szigoruan leintette, őket…
Komolyan indignálódik. Megkérdeztem, még hogy mit fog csinálni, ha most elmegyek. Azt felelte, hogy elmegy Flórával sétálni, mert Prónay is ilyenkor szokott mindig járni vele. Aztán hazajön, megvacsorázik és korán lefekszik.
Szóval… az Admiralban Prónayéknak nem kell asztalt fönntartani.
