Sok hölgyet és urat ismerek, aki valósággal sértésnek venné, ha azt állítanák róla, hogy lúdtalpa van. Már sokkal inkább eltűri, ha azt mondják neki, hogy bokasüllyedésben szenved. Pedig ez a két kifejezés egy és ugyanazt az állapotot jelöli, csak éppen az előbbi a helyesebb, mert annál a lábelferdülésnél, amelyről a következőkben beszélni fogunk, a bokák süllyedése nem az egyedüli és nem is a legfontosabb tünet.

Pedig a restelkedésre már csak azért sincs semmi ok, mert a lúdtalp egyike a legelterjedtebb rendellenességeknek és amellett sajnálatosan jellemző az emberi nemre, hiszen semmiféle más élőlénynél nem találtunk ehhez hasonló bajt.

Ennek az az oka, hogy az emberi láb bonctani felépítése egyedülálló a természetben, amennyiben csupán az ember vett fel egyenes testtartást, egyenesítette ki derekát és kényszeríti két lábfejét arra, hogy négy láb helyett az egész testsúly hordozóivá váljanak.

Nevezetes az emberi láb felépítésének boltozatos voltánál fogva is. A talpak ugyanis - normális körülmények között - nem az egész, felszínükkel feküsznek rajta a talajon, hanem boltozatszerűen emelkednek fel-felé, úgyhogy voltaképpen nem két síklapon járunk és állunk, hanem két kis kupolán. Nem akarunk most belemenni annak a megmagyarázásába, hogy, miért célszerű ez a boltozatos felépítés; ennek megértése különböző mérnöki előismereteket kívánna. .

De bárki észrevehette, hogy az építészek, ha olyan konstrukciót szerkesztenek, amely nagy terhek hordására szolgál, a boltozatos felépítési választják. Gondoljunk csak a budapesti Margithíd hatalmas, boltozatos íveire stb. Ezzel a boltozattal van már most baj a lúdtalp legtöbb esetében.

A láb boltozatának süllyedése a lúdtalp leggyakoribb formája. Ez a süllyedés akkor következik be, ha azok az erők, amelyek a boltozatot fentartják, felmondják a szolgálatot. A láb boltozatát fentartó erők közül a legnevezetesebbek az alsólábszár és a lábfej izmai. Kétféle módon hatnak ezek.

Vannak köztük olyanok, amelyekre a boltozat mintegy fel van függesztve, melyek felfelé húzzák a boltozatot. Másik csoportjuk - a talp izomzata a boltív két végét köti össze egymással és miként egy ívnek a húrja az ív két végét egymás felé húzza én ezáltal még jobban kidomborítja azt.

Az izmok munkáját támogatják a szalagok. Szalagoknak nevezzük a bonctanban azokat az erős, rugalmas kötőszövetből álló képződményeket, amelyek egyik csontról a másikra húzódnak és összekötik egymással a csontokat.

Nekik köszönhető, hogy a csontváz nem hullik szerteszét egyes alkatrészeire. Világos, hogy a láb szalagjai laposan ki kell, hogy vegyék a részüket abban, hogy a lábboltozat megtartsa eredeti formáját, és ne lapuljon le a test súlya alatt.

Végül fentartják a boltozatot maguk a puszta csontok is. Úgy vannak ezek megszerkesztve, úgy támaszkodnak egymásba, mint egy épület gerendái vagy kövei. Ha az ember egyet kihúzna közülük - az egész szerkezet összeomlana.