Az eredeti törvényjavaslatot Haller István vallási - és közoktatásügyi miniszter 1920. június 22-én nyújtotta be a nemzetgyűléshez, amely semmi mást nem tartalmazott, mint hogy az egyetemekre és főiskolákra annyi hallgató iratkozhat be, amennyinek alapos kiképzése biztosítható. Ez a javaslat csak az újonnan felvettekre vonatkozott, az előző években beiratkozottak státuszát nem veszélyeztette.

A törvényjavaslatot augusztusban megvitatta a pénzügyi és a közoktatási bizottság is, s a bizottságok együttes álláspontja szerint módosították a javaslatot, azzal a kiegészítéssel, hogy csak olyan hallgatók iratkozhatnak be, akik nemzethűségi és erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók. A kormányzó párt – Prohászka Ottokár elnökletével – először augusztus 11-én tárgyalta a törvényjavaslatot. A javaslatot Bernolák Nándor képviselő hevesen bírálta, s követelte a nemzetiségi, faji és vallási arányszámok nyílt szabályozását. A második tárgyalás – augusztus 24-én – már csak a Bernolák-féle javaslatot tárgyalta. A nemzetgyűlés a törvényjavaslatot szeptember 2-án kezdte tárgyalni.

Usetty Ferenc azt hangsúlyozta, hogy a törvény elsődleges célja, a társadalmi szempontból veszélyes szellemi proletáriátus kialakulásának megakadályozása, s nincs agresszív, csupán defenzív éle. A jogszabály azt a terjedelmes és semmitmondó elnevezést kapta, hogy Törvénycikk a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról.

Mivel a zsidók 1867 óta jogilag izraelita vallású magyaroknak számítottak, az előírás elvileg nem érintette őket, ám a törvény végrehajtási utasítása nemzetiségnek minősítette a zsidóságot. Így 6 százalékban maximálták a felvehető zsidók arányát, a "nemzethűség" megállapítását pedig a gyakran szélsőjobboldali befolyás alatt álló egyetemi vezetőségekre bízták Ez a kvóta, amely a trianoni Magyarországon magát zsidó vallásúnak valló lakosság alapján ténylegesen 6 százalékot tett volna ki, már korábban is túllépte ezt a népességarányt és ez a tendencia a későbbiekben sem változott (1927-28: 8,5%, 1932-33: 12%).

A bethleni konszolidáció idején, 1928-ban módosították a törvényt, és kiemelték belőle a nemzetiségi arányszámokra vonatkozó paragrafust. A "nemzethűség és erkölcsi megbízhatóság" kritériuma azonban változatlanul megmaradt, így a törvény eredeti szándékának, azaz a zsidók egyetemekről való részleges kizárásának a végrehajtása nem került veszélybe.

Ez a törvény egy olyan folyamatot tört meg, amelynek az 1848-as forradalomtól az 1867-es kiegyezésen át a 20. század elejéig tartó szakaszában voltak a jogegyenlőség szempontjából pozitív elemei. Ebben az időszakban születtek meg azok a törvények, amelyek a zsidóság asszimilációját, egyenjogúságát támogatták. Ekkor jött létre az a törvény is, amely beemelte a zsidó vallást a történelmi felekezetek közé.

A Numerus clausus (jelentése latinul: zárt szám) az első törvény, amely a fent említett folyamatban komoly törést okozott, mivel a zsidók egyetemekre való bejutását korlátozta. Valójában a zsidó diákok hányadolását jelentette az ellenforradalom órájában, 1920-ban. Magyarország ezzel Európában elsőként vezetett be numerus clausust a felsőoktatásba jelentkező zsidó felvételizőkkel szemben. A törvényhozást megelőzően nacionalista érzelmű diákok olyan szabályozásért tüntettek, amely kimondja, hogy a hallgatók „nemzeti" származása feleljen meg a valós népességeloszlásnak. Mivel a törvény csak az újonnan beiratkozottakra vonatkozott - a régebbi szemeszterekre azonban nem -, további nacionalista diáktüntetésekre került sor.

Ezek hatásaként egyfajta beleszólási jogot kaptak a rasszista átláthatóság szószólói a felsőoktatási felvételiztetésbe, akik ettől fogva egy-egy delegáltat küldhettek a beiratkozási bizottságokba. Az idevágó paragrafus előírta, „hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctized részét". Az a szó, hogy zsidók, sehol nem található meg a törvény szövegében, habár kizárólag róluk szólt. A zsidó diákok 6 százalékra történő visszaszorítását jelentette.

Hatására sokan helyezték át tanulmányaikat Ausztriába vagy Csehszlovákiába. Horthy újra meg újra szóba hozta Hitler előtt a Numerus clausus törvényt, kétségtelenül taktikai megfontolásokból, hogy visszautasíthassa a feddést, amely szerint „Magyarországon állítólag túl enyhén kezelik a zsidókat", és visszapillantva így kesergett: „Emiatt az akkoriban új irányzat miatt országomat Németország és az egész többi világ bojkottálta.” „A hamu alatt parázsló fajvédő mozgalom tehetetlenségre volt kárhoztatva" - siránkozott visszapillantva az antiszemita Barta István.

A nemzetközi zsidó szervezetek a békeszerződés kisebbségvédelmi előírásaira hivatkozva támadták a törvényt, a magyar zsidó közösségek azonban hangsúlyozott visszafogottsággal reagáltak rá. Kikérték maguknak a „külföldi beavatkozást" a nyugati zsidó szervezetek részéről, s ehelyett a mind hazafias, mind pragmatista színezetű diszkrét közbenjárás útját választották. Ma már tudjuk, hogy ez nem vezethetett eredményre. A törvény korabeli nemzetgyűlési vitájából származó felszólalások jól illusztrálják, hogy a Numerus clausus törvény meghozatalával a mögötte meghúzódó politikai szándék még közel sem érte el a célját.

A Nemzetgyűlés 103. ülése, 1920. szeptember 16. :
PROHÁSZKA Ottokár: [...] mi nem azt hibáztatjuk, hogy a zsidóság megteremtette a magyar kereskedelmet, nem is tagadjuk azt és a magyar nép tényleg nem is volt sohasem antiszemita azért, mert a kereskedője zsidó volt. Nagyon jól emlékszem, hogy mikor azt a nagy szénszövetkezetet iparkodtunk megcsinálni és az egyik szónok azt mondta, hogy akkor ez a felsővégi és az alsóvégi és ez meg a zsidó is elmegy, erre az egyik magyar azzal állt elő: akkor hol fogunk új zsidót - mert anélkül nem boldogul a magyar ember. A magyar népben antiszemitizmus egyáltalában nincs. (Úgy van! balfelől.) Nem abban van a hiba, hogy a zsidóság a gettóból kiszabadult, hiszen a humanizmus ideája, a humánus eszmék hatalma mindnyájunk eszméje. Következőleg, ha a zsidóságot onnan kiemeltük, ha azt az európai kultúrába beállítottuk, ha Mendelssohn Mózes e részben igazán Mózese volt annak a német gettói zsidóságnak, ezen mi nem botránkozunk meg, ezt mi nem kifogásoljuk. Ha annak a zsidóságnak szimatja volt arra, hogy a sajtó, a betű presztízse óriási hatalom és rávetette erős intelligenciáját és munkaképességét a sajtóra, ezt mi nem kifogásoljuk, sőt ha az a zsidóság egyes családjaiban asszimilálódott, ha felszüremkezett a magyar társadalomba, ha ebben a vérkeringésben tényleg egy erőteljes meleg hullám lett, - amint mi is tisztelünk sokan sok családot, amelyek tényleg beolvadtak teljesen a magyarságba, - ez nem hiba, nem ebben van a mi antiszemitizmusunk - ha ugyan antiszemitizmusról szó lehet - hanem abban van a hiba, hogy a zsidóság nemcsak integráló résszé lett, hanem túlsúlyba került, (Úgy van! Úgy van!) nemcsak egyik feltörő résszé lett, hanem minket leszorító résszé. (Úgy van! Úgy van! Taps. Felkiáltások a baloldalon: Ez a baj)
A mi egész nemzeti problémánk ebben áll, ügy hogy nem antiszemitizmusról van itt szó egyáltalában - ezt nagyon szeretném belekiáltani a magyar világba –hanem ez faji önvédelem. (Élénk helyeslés és taps.) Miután a kereszténység lépten-nyomon érzi, hogy leszorulóban van támadások által, az egész nép-psziché megrontása által, miután mi egy olyan folyamatban vagyunk, amelyet határozottan dekrisztianizációnak kell nevezni, (Úgy van! Úgy van! Taps.) t. zsidó polgártársaim ne vegyék ezt gyűlölködésnek, ne vegyék ezt faji üldözésnek..
[...] Ha az ember Heinét összehasonlítja Ady Endrével, bámulatos hasonlóságot találunk. Itt valaki összehasonlította már Ady Endrét Rákosi Jenővel, de ez nem olyan érdekes összehasonlítás, mint ha összehasonlítjuk ezt a kettőt, Heinet és Ady Endrét. Amint Heine lekicsinyel mindent, ami német, úgy Ady lekicsinyel mindent, ami magyar. Ahogy Heine a kereszténységet csakis karikaturákban tudja meglátni, ügy Ady Endre a mi nagy magyar tradíciónkat és a mi nagy érdekeinket valamiképen karikatúrákban, valamiképen hamis látószög alatt látja. Azt fogják kegyetek mondani, mi közünk ehhez, vagy pedig azt, hogy mi ennek az oka. Én ezt felhozom példaképül, hogy a zsidóság szelleme miképen járja át és miképen hamisitja meg a magyar érzést, a magyar szellemet, a magyar kultúrát, és nem azért, hogy kegyeteknek a kultúrája vagy szelleme rossz. Én most ettől elvonatkozom. Én csak azt mondom: nem szabad-e nekem védenem a magyar kultúrát? Nem szabad-e nekem védenem a mi magyar faji meglátásainkat, faji érzéseinket, mindazt amit a magyar kultúrának, magyar léleknek és magyar szellemnek hívunk? (Igaz! Úgy van!) íme, a probléma oly pőrére vetkeztetve, hogy mindenki megláthatja. Ismétlem, ez nem gyülölség, hanem a magyar kulturának és sajátságainak védelme. És gondolom, hogy ehhez igazán jogunk van.

A Nemzetgyűlés 106. ülése, 1920. szeptember 20.

DÁNÉR Béla: (…) A numerus clausus (Derültség balfelől.) ha nem is bevallott célja, de én szerintem azt kell hogy eredményezze, hogy a zsidók innen kivándoroljanak. És én Sándor Pál igen t. képviselőtársamra bízom annak kiszámítását, hogy ha Varsóból naponként ezer útlevelet adnak ki, zsidók részére, Amerikába való kivándorlásra, mennyi idő alatt fogja ez az intézkedés Lengyelországban a zsidókérdés megoldását bevégezni. Naponkint ezer, egy hónapban 30 000, egy év alatt 360 000. Szóval, ha mi a lengyelországi példát követnök, hasonló törvények megalkotásával, három vagy négy év alatt elintézhetnők a zsidókérdést. (Úgy van! balfelól)
[...] a művelt nyugat minden illetékes faktora a cionizmust ismeri el, mint a zsidóság legbecsületesebb törekvését. A cionizmus a Palesztinába való kitelepedést jelenti. Alkossunk tehát mi is olyan törvényeket, amelyeknek következtében itt a cionizmus eszményei megvalósulnak és a zsidók Palesztinába telepednek ki. (…)

GÖMBÖS Gyula: ... mi a turáni fajnak vagyunk, mondjuk, európai exponensei és ezzel szemben - talán nagyon dicséretesen - alkalmazkodtunk az európai szisztémához, hogy meg birjuk állni a helyünket itt Európában. De ezen alkalmazkodásnak megvolt az a nagy hátránya, hogy faji mivoltunktól mindinkább messzebb és messzebb eltávolodtunk, nem volt meg már bennünk, legalább is ezt mutatta a forradalom, az a faji öntudat, amely nélkül nép, nemzet existálni nem tud. Különösen a liberalizmus eszmeköre, amely narkózisba hozta ezt a nemzetet, átjátszotta a hatalmat teljesen a zsidók kezébe. (Úgy van! Úgy van!) A szabadkőművesség, a szociáldemokrácia, az összes internacionális szervezetek révén a zsidóság nemcsak bent az országban, hanem kifelé is uralta a helyzetet és még ma is uralja.
[...] mikor bekövetkezett a forradalom és mikor már október 31-én itt volt a trikolórba öltöztetett bolsevizmus (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon) s mikor láttam, hogy egy pár keresztényt, - mondjuk mintakeresztényt - még most is odaállítanak...

GRIGER Miklós: Sabesz gójok! (Felkiáltások balfelól: Diszkeresztények!)

GÖMBÖS Gyula:... és mögöttük a Jászi Oszkárok s a szabadkőművesség van, amely tudtommal akkor már teljesen zsidó kézen volt és a szociáldemokrácia, amely az ártatlan munkástömegeket szintén a zsidók járma alá hozta, (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon) ezek mind mint hadsereg állottak egy pár zsidó vezér mögött s miután kénytelen voltam annak idején az országot elhagyni és éppen Bécsbe kerültem, ahol Wichtl professzor lakik, aki a minap előadást tartott a szabadkőművességről és ott a Reichspost révén megkaptam az adatokat és csodálkozással láttam, hogy a szabadkőművesség, amely a liberalizmushoz hasonlóan, szintén nagyon szép jelszavakkal indult, tulajdonképen semmi egyéb, mint egy nagy zsidó világuralmi törekvésnek az eszköze.

Gömbös Gyula személye révén a témához kapcsolódik a következő idézet is, amely egy 1921. január 19-én a Szózat című jobboldali radikális diákújságban megjelent cikkéből való: ,,[...]Szükségesnek tartanám, hogy a magyar kormány már 1921-ben érintkezésbe lépjen a cionisták központjával, a magyar állampolgársággal bíró, fölösszámú [sic!], több százezer zsidó polgár kitelepitésére. [...] Egy, az egész világon elszórtan élő hontalan nép sorsa a népek nyugalmának biztosítása szempontjából is megvizsgálandó." Egy külön könyvecskében, a feltehetően német nyelven fogalmazott Juden Ín Ungarnban (Zsidók Magyarországon) ezt írta: „A tézis egészen egyszerű: a zsidóknak bármely területen csak számarányuknak megfelelően szabad érvényesülniük.”

Eddig az idézetek. Végül, akárcsak a két évtizeddel későbbi zsidótörvényeket, a Numerus clausus előírásait sem sikerült maradéktalanul végrehajtani, hiszen a zsidó hallgatók aránya nem csökkent 8 százalék alá. Elsőként mégis a Numerus clausus emelte törvényi szintre és intézményesítette ezáltal a rasszizmust, emiatt pedig mindenképp a későbbi un. zsidótörvények előfutárának tekinthető.

Gál Cs. Sándor  jogász