Bethlen az adminisztrációról, a királykérdésről és Európa jövőjéről

„Az állami adminisztrációban dzsungel van”
- Néhány politikai kérdésről szólanom kötelességem. Egy racionalizáló kormánybiztos állíttatott be a miniszterelnökségen, akinek hivatása az, hogy az egész állami adminisztráció egyszerűsítésének és decentralizálásának kérdését tanulmányát tárgyává téve, a külföldi példák után haladva, ezen a téren döntő lépéseket hozzon.

Az állami adminisztrációban még egy dzsungel van, amelyet száz év óta örököltünk. A szegény ember, a közönség most sokkal több üggyel-bajjal kell, hogy a hatósághoz forduljon, mint valamikor máskor. És azt látjuk, hogy ügyének elintézése hetekig, hónapokig huzódik, sőt vannak ügyek, amelyek elintézése évekig huzódik. Hogy ilyenek az állapotok, nem ez a rezsim hibás, hanem fokozatosan így fejlődik ki a helyzet.

Ha ennek a rezsimnek kell, hogy érdeme legyen, ugy ezen a téren kell, hogy érdemel legyen és azért vállalkoztunk arra, hogy ezt a munkát a nehézségek között is, hogy ha olyan munka is ez, amely detailokban kell, hogy lemenjen, elvégezzük a magyar igazságkereső és jogkereső közönség javára. Ezzel kapcsolatban elintézést kell, hogy nyerjen a tisztviselőkérdés is. A tisztviselői pragmatika, ezzel kapcsolatban a tisztviselői jogi oktatás reformja. A kormánybiztos erre vonatkozóan törvényjavaslatot dolgoz ki és remélem, ezeket is a következő országgyülés révén parlament elé terjeszthetjük.

„A királykérdés ma sem aktuális!”
- Most jövök a nagyobb politikai kérdésekkel, Kiépítettük ideiglenes alkotmányunkat, de nem intéztük el a királykérdést, hiányzik az alkotmány tetejéről a korona, mondanák sokan.
Őseink azt mondották, hogy Istenért, királyért és hazáért éltek s készek voltak meghalni is. Ez helyes, a sorrendet, azonban ma meg kell fordítani: Istenért, hazáért és királyért!

Percekig tartó taps követte a miniszterelnök e szavait.

Bethlen ezután így folytatta beszédét:
- Nem a haza van a királyokért, hanem a királyok a hazáért. A királykérdést csak a haza javára és csak akkor szabad megoldani, amikor a haza ezáltal veszedelemben nem forog. S még egyet: a királykérdést nem egyesek oldhatják meg, a királykérdést csak az országgyülés és az egész nemzet egyetemes akarata oldhatja meg! (Viharos taps) Aki ezt a kérdést másképen akarná megoldani, veszélybe döntené a hazát, mert vagy polgárháboru, vagy külső beavatkozás lenne a következménye. Éppen ezért azt mondom, hogy ez a kérdés ma sem aktuális, ma sem sorolható azok közé a kérdések közé, amelyeket napirendre kell hozni, ellen fogok tehát szegülni annak, hogy ez a kérdés napirendre kerüljön addig, amig a viszonyok igy vannak s belátható ideig igy maradnak.

- Nyilatkozatot kivánnak bizonyára a választójogról és a szabadságjogokról is. A választójog terén az elmult országgyülési ülésen lépést tettünk előre azáltal, hogy a megyei választójogot a titkosság alapjára helyeztük s ezen az alapon megejtettük a megyei választásokat. A jövő országgyülésen tovább kell mennünk ezen a téren, mégpedig a titkosság, a jelölési rendszer reformja és a kerületi rendszer reformja révén.

- Igy vagyunk a közszabadságok kérdésével is. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy olyan időkben élünk és éltünk az utolsó öt évben, amikor sohasem tudhattuk, hogy ha valahonnan egy szikra kipattan, mit fog fölgyujtani és hol fog a tüze megállani. Ilyen időkben óvatosnak kell lennie annak az államférfiunak, aki szivén viseli nemzetének boldogulását, viszont, ha ezek az idők enyhülnek és változnak, ha biztonságuk szociális téren és minden más politikai téren is, a nemzetköz helyzetet nézve is javul, lépésről-lépésre tovább kell menni s én leszek az utolsó, aki ennek utjában fogok állani.

- Még egy pár szót legyen szabad mondanom külpolitikai helyzetünkről is, amely sohasem választható el belpolitikánktól. Ma talán fontosabb, mint bármikor máskor volt, hogy Magyarország külpolitikai kérdésekkel foglalkozzék. Ma vannak őszinte, nyilt és minket nehéz időkben támogató barátaink. A barátságok egész láncolatával igyekeztünk és sikerült is körülbástyázni Magyarország életét. Ezt a politikát ezen az alapon barátainkkal együtt a jövőben is folytatni kivánjuk. Ez nem jelenti azt, hogy visszatérjünk a háboruelőtti szövetség szisztémára. Nem is szándékunk ez eddig, amig Európa maga nem helyezkedik vissza a háboruelőtti szövetségi rendszerre.

A leszerelési konferencián dől el Európa sorsa!
- Mi nem szavakkal, mi tettekkel kivánjuk bizonyítani, hogy az európai nemzetek kollaborációjában igenis készek vagyunk résztvenni és időelőttinek, rossznak és nemkivánatosnak tartják azt, hogy a szövetségi szerződések szisztémájára visszatérjünk. A következő év kritikus év lesz ebből a szempontból. A leszerelési konferencián fog eldőlni, hogy az európai kollaboráció tovább halad és fejlődik-e, vagy visszaesünk-e a szövetségi rendszerbe.
A leszerelési konferencián fog bebizonyosodni az, hogy végre hajlandók-e a hatalmak egyenlőséget adni az összes nemzeteknek, mert olyan magyar kormányt nem fognak találni, amely a mai egyenlőtlenség föntartásába ezen a konferencián belemenne.

- És van a páneurópai gondolatnak másik föltétele is, az, hogy megszüntettessenek azok az igazságtalanságok, amelyek a békeszerződésekben gyökeredznek.

- Már egyszer mondottam abban a beszédemben, amelyet az egységes pártban tartottam, hogy igazságot az igazságtalanul meggyötörteknek egyenlőséget az egyenlőtlenségbe taszítottaknak. Föntartom ezen a helyen azt, amit akkor mondottam és programul vallom a jövőben is. Igenis Páneurópa, európai összefogás lehetséges, de csak együtt, azoknak az igazságtalanságoknak a megszüntetésével, amelyekre rámutattam.