|
Molotov, Európa legfiatalabb miniszerelnöke
A moszkvai nagyopera dusaranyozásu termében 3000, néma csöndben szorongó ember előtt, a vörös-arany keretbe foglalt szinpadon néhány héttel ezelőtt megjelent egy alacsony, barna, cvikkeres fiatal ember és két teljes órán át tartó előadásban fejtette ki a szovjetköztársaság ezévi gazdasági programját.
A hallgatóság a Szovjetunió központi végrehajtóbizottságának tagjaiból, a moszkvai szovjet és a főváros hivatalainak tisztviselőiből állott és a fiatal ember, aki az orosz szónokok monotón, halk és kissé unalmas hangján számok és adatok ármádiáját sorakoztatta föl hallgatói előtt, a orosz népbiztosok tanácsának elnöke volt, azelőtt a kommunista párt második titkára és Sztalin után a leghatalmasabb ember Oroszországban: Molotov. Ez a fiatal, 42 éves férfi Európa legfiatalabb miniszterelnöke, nem tartozik Lenin gárdájának tagjai közé. Két nemzedék között áll, a forradalomban elpusztult és elmerült öreg revolucionáriusok és a forradalom óta, távol Európától és az európai kulturától felnövekedett uj fiatalság között. Molotov ennek az uj forradalmi generációnak, a még fiatalabbak uttörőknek jellemző képviselője. Kora ifjuságától forradalmár volt, megjárta mint számüzött Szibériát, becsvágyó, kiméletlen, lelkiismeretlen és határtalanul munkaképes. Sztalin hatalmát nagyrészben Molotov munkaképességének és szorgalmának köszönheti, ő volt az, aki a párttitkárokat és a vidéki politikai megbizottakat olyan vasfegyelmü gárdába szervezte, amelyen megtört Trockij zsenialitása és Bucharin népszerűsége.
A forradalmár és kispolgár furcsa keveréke ez az ember, tipikus képviselője a revoluciók második nemzedékének. Nem ismer se mulatságot, se szórakozást, se szenvedélyt, se szerelmet. Életének egyetlen célja és tartalma a munka. Nincs benne érzés, megrendülés, ellágyulás, ha forradalmi meggyőződéseit kell érvényesíteni, de egyébként ugy él, mint a vérbeli kispolgár, nem iszik s minden estéjét családja körében tölti. Egy kivétel van életében e regula alól, imádja a préféranszot s havonta egyszer, kétszer, estétől hajnalig – kártyázik. Ez az emberfajta, a Molotovok vezérkara, teremtette meg az orosz iparosodás és szocializálás ötéves tervét, ezek az emberek készülnek ebben az évben az orosz parasztgazdaságok ötven százalékát kommunista birtokegységekbe kovácsolni, az ipari termelés 97 százalékát az állami ipartelepekkel födözni, a termelés értékét 45 százalékkal emeli, a nyugateurópai piacot olcsó buzával elárasztani s egész Ázsiából kiszorítani az európai ipari termékeket. Harsogó számokkal, fanatikus elképzelésekkel, hihetetlen munkaalkalmakkal kábítják el magukat – hiveiket, akiknek kilencven százaléka nem ismeri Európát, sejtelme sincs arról, mint él az európai ember s a számok szuggesztív hatása alatt rendíthetetlen meggyőződéssel bizik az orosz szocializmus diadalában.
Nem látják és nem hallják a sóhajokat és jajkiáltásokat, amelyekkel tele van ez a szenvedő ország, nem törődnek azzal, hogy ezrek pusztulnak el az arktikus erdőkben, hogy az orosz kórházakban minden negyedik beteg orvos, gyógyszer és műszer híján meghal s hogy a zsáknak ma nagyobb az értéke, mint a gabonának az orosz falun, mert a zsákból inget lehet varrni. Mögöttük lassan nyomul előre az uj nemzedék, a kommunista gárdákban megszervezett fiatalság, a forradalom óta született három millió ifju ember; számuk két év alatt ötven százalékkal szaporodott s háromnegyed részük munkások és parasztok gyermekeiből kerül ki.
Tovább viszik-e ezek a fölnövekvő fiatalok, akik már teljesen elszakadtak az európai gondolattól, a forradalom zászlaját, vagy két nemzedék elkerülhetetlen összecsapásának lesz a szinhelye a közeli években Oroszország? Talán igen, mert e kommunista ifjuságnak 34 százalékát kellett az ortodox kommunista vezetőknek kizárniok az elmult két évben.
|