Vasárnap délelőtt impozáns nagygyülést tartott a budapesti Ügyvédi Kamara disztermében Magyarország jogászvilága. A nagygyülésen, amelynek elnöki székét gróf Apponyi Albert, a budapesti Ügyvédi Kamara és a Magyar Jogászegylet disztagja foglalta el, jelen voltak az ország összes jogászterületei: képviseltették magukat az ügyvédi kamarák, az egyetemek, a jogakadémiák, a bírák, az ügyészek és ügyvédek társadalmi egyesületei.
A termet zsufolásig megtöltő díszes közönség sorában ott volt Juhász Andor, a Kuria, Degré Miklós, a budapesti Tábla elnöke, báró Wlassics Gyula, Berzeviczy Albert, dr. Balogh Jenő, Szászy Béla államtitkár, dr. Fodor Ármin ny. kuriai tanácselnök, Márffy-Maninano Rezső meghatalmazott miniszter, Eöttevényi Olivér udv. Tanácsos és Balás, Tomcsányi, Egyed, Bozóky, Teghze, Nizsalovszky, Pázmány, Menyhárt, Kérész, Krisztics, Dambovszky, Rácz, Jaé egyetemi tanárok.
Apponyi a következő beszéddel nyitotta meg a nagygyülést:
- Ami jogi tudás és hivatás van Magyarországon, a jogi lelkiismeret szózatát akarja intézni a világ jogországának lelkiismeretéhez, kimutatva azt, hogy durván megsértették nemzetünkkel szemben a jog lényegére szerződést irattak vele alá, amelyből hiányzik az egyik félnek szabad akaratnyilvánítása. Formai jogot létesítettek, amely ellentétben áll a jog szükségszerű tartalmával: az igazságossággal. Nagy valótlanságról akarja lerántani a leplet a magyar jogászközönség, valótlanságról és ellentmondásról, amely lerombolja a tételes jog tekintélyét és veszélyeztetni a világ békéjét. Ez a valótlanság és ellentmondás a trianoni szerződés.
Ha ezt a szerződést kellő időben meg nem semmisitik, a tartalom előbb-utóbb széttöri a formát. Ez pedig a nemzetek belső életében forradalmat, a nemzetközi viszonylatokban pedig háborut jelent. A veszélyt csak ugy lehet kikerülni, ha a formai jog alkotására hivatott tényezők a jog által kijelölt uton küszöbölik ki az ellentmondást, állítják helyre a forma és a tartalom összhangját a jogi értelemben. A magyar jogászközönség erre az egyetlen járható utra akarja terelni a világfeszültség megoldását. Nemzeti önvédelmünk harcában magasra emeli a jogi etika zászlaját és bizik annak gyözelmes erejében.
Küzdelmünk vezéreszményét kitünően összefoglalta a világ összes jogi testületeihez irányítandó emlékirat, amelyet dr. Székács Aladár közigazgatási biró, a francia-magyar vagyonbiróság tagja irt és amelyet méltónak tartunk a nagynevü iró tudományos hirnevéhez, köztiszteletben álló birót lelkületéhez és az ügy komolyságához.
A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Székács dr. ismertette a memorandumot. Azt mondta ismertető beszédében, hogy a győzők a legyőzöttek közé sorozták a világ jogrendjét is. Beszéde végén köszönetet mondott Apponyinak, aki segítségére volt és Hómann Bálintnak, aki a történelmi részt fölülvizsgálta. Pap József dr., udvari tanácsos, a budapesti Kamara elnöke Apponyit és Szekácsot köszöntötte, Östör József képviselő a nyugatmagyarországi országcsonkitásról beszélt. Krisztics Sándor dr. egyetemi tanár azt inditványozta, hogy szólítsák föl Auszria, Németország, Bulgária és Törökország jogásztársadalmait, hogy hasonló irányu memorandummal forduljanak a világ jogászaihoz.
A nagygyülsé egyhangu lelkesedéssel fogadta el a memorandumot és köszönetet mondott a szerzőnek. Végül Németh Gyula dr. beszélt a szombathelyi ügyvédi kamara nevében, amelynek köréből indult ki a memorandum megszerkesztésének gondolata.