Alvinczi Éda, a magyar Rin-Tin-Tin

A déli órákban pontosan megjelenik a Dunapart lépcsőin, az uszodákkal szemben. Kiváncsiaknak, érdeklődőknek, tisztelőinek serege kiséri. Ő maga elegáns, könnyed lépésekkel jön, kisérője társaságában. Tetszik neki a nagy érdeklődés. Mögötte sugva félhangosan vagy hangosan mondják a nevét: Éda, Éda. De nem lehet megszólítani. Nem ismerkedik az utcán. Az egyetlen, akinek szavára hallgat, falusi ispán kinézésű ember, állandó kisérője, akit mindenki irigyel érte.

Alvinczi Éda, az őszi Dunapart szencáziója

Ő az őszi Dunapart szenzációja. Közismert, népszerű, hiu. Valódi sztár. Kutyasztár. Édának hívják. Teljes nevén Alvinczi Édának, mert születési bizonyitványa Alvineről származtatja. Minden magyar szót megért. Okosabb, mint Rin-Tin-Tin.
- Eredj a rudra! – mondja a gazdája, és Éda megindul a lépcsőn, rásétál a rudra, amely a Dunauszodát tartja. – Állj meg és fordulj vissza!- Menj körül! – Ülj le!- Támaszkodj a lánchoz! Az első szóra megteszi.

Ha a gazdája beszélget valakivel, minden szóra figyel. –Maga azt mondja, hogy megüt?- mondja egészen társalgási hangol a mellette állónak. Éda abban a pillanatban már morog és rá akarja vetni  magát az illetőre. De Édának sem lehet rosszat mondani. Még a gazdájától sem türi, hogy hiuságában megsértse.
- Csunya, piszkos kutya vagy! – mondja neki. Éda vadul, fenyegetően kezd ugatni. Mint aki becsületében van megbántva.
- Szép, csinos uri kutya vagy!- És Éda bodogan és hálásan csóválja a farkát. A legszabályosabban nyujtja kézfogásra a, majdnem azt mondtam, kezét és közben merően néz az ember szemébe.
- Köszönj!- hangzik az utasítás és Éda jóindulatuan vakkant, mintha azt mondaná: Pá magának, pá.

Egyedül utazik a villamoson. Kint lakik Kelenföld közelében és gazdája néha Zuglótól a 19-es villamossal egyedül küldi haza. A pótkocsi első perronján huzódik meg, örvében van az előre megváltott jegy. Csak kalauzsapkát viselő ember veheti el tőle. Bárki, aki a kalauz sapkát fölteszi. Viszont sapka nélkül a kalauz sem.

Ha szemüveget tesznek rá, a legnagyobb nyugalommal viseli, ha fapipát dugnak a szájába, ugy tartja, hogy akármelyik angol detektiv megirigyelhetné. Ha leültetik a kártyaasztalhoz és kártyát dugnak a „kezébe”, átpislog a „partnere” kártyáiba. Ha a gazdája azt mondja: - Ez az úr szuggerálni fog!- Éda leül két hátsó lábára és erősen néz a jelzett urra. Várja, hogy szuggerálják. Csodálatosan ismeri a dolgokat és a tárgyakat.
- Eredj az ablakhoz és kopogtass be! – Odamegy az ablakhoz és bekopogtat.
- Eredj a csónakba és ülj le! – Bemegy a csónakba és leül.
- Ma már csaknem  minden szavamat megérti!- mondja a gazdája-, filmkutyát akarok belőle nevelni.
Olyant, mint Rin- Tin- Tin. Magyar beszélő filmben szeretném fölléptetni.

Éda figyel. Ugy látszik érti, amit a gazdája mond. Ránk néz. Határozottan van valami hizelgés farkcsóválásában és tekintetében. Csak nem gondolja, hogy „megfőzi” az ujságirót, egyengesse az ő utját hangosfilmhez? Ilyen kutyától minden kitelik.