Már régóta kísérleteznek természetem, színes mozgó fényképek előállításával, mely a tárgyakat teljes pontossággal eredeti színeikben örökítené meg. Azonban ez még ezideig teljes tökéletességgel nem sikerült.

A Kodak gyárnak sikerült hosszas kísérletezés után a filmtechnikában eddigelé a legtökéletesebb eljárást kidolgoznia, melynek főelőnye, hogy bonyolultabb gépek és hosszadalmas eljárás nélkül aránylag könnyen készíthetünk színes mozgóképeket, a kodakolor segítségével.

A természetes színű filmeket a legén úgy állíthatjuk elő, hogy a kodacolor film elé egy háromszínszűrőt alkalmazunk, amely szűrő kodacolor felvételi szűrő néven van forgalomban. E felvételek készítésének előfeltétele a meglehetős nagy fényerősség, tehát erősen napos idő. A szűrők ugyanis a nap fényből csak egy bizonyos mennyiséget eresztenek keresztül, a többit elnyelik, ez pedig a megvilágítási időt növeli.

Ha a felvételt elkészítettük, úgy legjobb a gyárhoz beküldeni a filmet kidolgozás végett: házilag az előidézés és a filmfordítás (hogy a negatív filmet előhívás és fordítási eljárással diapozitivvé, vagyis vetítésre alkalmassá tegyük) nagyon nehéz és költséges. A film levetítése szintén úgy történik, mint a felvétel: az objektív elé háromszínű kodacolor színszűrőt alkalmaznak.

A kodacolor-felvételekhez különleges háromszínszűrő szükséges, amely három függőleges egymásmelletti színű szalagból áll. Az első kék, a második zöld és a harmadik piros. Miután azonban a kodacolor-szűrő egy bizonyos mennyiségű fényt feltartóztat, kénytelenek vagyunk teljes objektivnyílással (fényerővel) dolgozni. Igy f : 1.9-nél kisebb fényerővel vagy nyílással nem is dolgozhatunk.

Ha azonban úgy adódnék az eset, hogy túl erős lenne a fényünk attól s attól kellene tartani, hogy túl exponáljuk a felvételünket, úgy egy semleges szürke szűrőt alkalmazunk a lencse elé, amely a fölösleges fénymennyiséget visszatartja. A kodacolor-film 15 méteres tekercsekben kerül a forgalomba. A film egyik fele pánchromatikus érzékenységű emulzióval borított, míg az objektív felé néző recézett (1. ábra).

A kis lencsealakú recék oly parányiak, hogy 22 esik 1 mm2 területre. A második ábrán a sugár útja láttató. A sugár útja ugyanaz a felvételkor, mint a vetítéskor, csakhogy ellentétes irányú. A tárgyról jövő vörös sugár a vörös szűrőn megy át. Hasonló az eset a kék és zöld színekkel is.

A kis lencsealakú görbületek épp úgy hatnak, mint az optikai lencsék; az objektív segítségével a képet, amelyet a szűrő felbont, a panchromtikus emulzióra rögzítik (3. ábra).


A kodacolor-film mikrófotográfiai képét a 3. ábra mutatja, melyen a vonalkák jelzik a különböző színeket. A képből láthatjuk, hogy az emulziót más irányban is befolyásolják a színek. Ha a filmet előidézzük és megfordítottuk, úgy a vetítőlámpa csak azt a részletet világítja át, amelyet a felvétel alkalmával megvilágítottunk.