A 33-as bizottság augusztus hó 26-án ujra ülést tartott, melyen elsősorban a külföldiekkel fennálló pénztartozások kötelező bejelentéséről szóló rendelettervezetet tárgyalták. Ez a rendelet avégből, hogy a Nemzeti Bank teljes tájékoztatást nyerjen arról, hogy a magyar közgazdaságnak a külföldiekkel szemben milyen tartozásai állanak fenn, elrendeli, hogy minden belföldi adós tartozik 5000 pengőn felüli külföldi tartozásait a szeptember hó elsejei állapot szerint szeptember hó 10-ig a Magyar Nemzeti Bank bejelenteni.
Az országos bizottság ezután az aranypengőről szóló rendelet egyes rendelkezéseinek módositását célzó rendelettervezetet vette tárgyalás alá. Az aranypengő-rendelet kiadása óta a helyzet lényeges javulást mutat, amennyiben időközben lebonyolitásra került a külföldi kincstári jegykölcsön, ami a Magyar Nemzeti Bank devizakészletének növekedését vonta maga után.
A helyzet ilyen javulása mellett nem látszik szükségesnek, hogy a Magyar Nemzeti Bank az aranypengőnek a pengőhöz viszonyitott értékarányát naponkint közzétegye. Ezért a 33-as országos bizottság által is helyesnek talált rendelettervezet az aranypengő-rendelet ama rendelkezése helyébe, hogy a Magyar Nemzeti Banknak legkésőbb augusztus 29-ével meg kell kezdenie az aranypengő értékarányának közlését, azt az intézkedést léptette életbe, hogy egy aranypengőt továbbra is egy pengővel kell számitani, s hogy a pénzügyminiszter, amikor annak szüksége mutatkozik, a Nemzeti Bank javaslatára rendelettel fogja meghatározni azt a napot, amelytől kezdve fizetések teljesitésében az aranypengőnek a Nemzeti Bank által a pengőérték fizetési eszközeiben kifejezett egyenértékét kell irányadónak tekinteni.
Jakab Oszkár államtitkár előadása után Teleszky János utalt arra, hogy az aranypengő megalakitásának célja az volt, hogy megnyugtassa a közönséget arról, hogy a pengőértékcsökkenés veszélyének kitéve nincsen. Ezt a célt teljesen elértük. A Nemzeti Bank helyzete lényegesen javult, a bankjegy forgalom csökkent, ugy hogy az ma normálisnak mondható. Az államháztartás helyzetének javulása iránt elvben már elhatározott a legközelebb kiadandó – bár sajnos, az adott helyzet következtében nagyon drasztikus intézkedések – biztositani fogják az államháztartás egyensulyát.
A pénzintézetek helyzete konszolidálódott, ugy hogy mindent összevéve, azt lehet mondani, hogy közgazdasági életünkben nincs semmi olyan jelenség, amely megokolná azt a felfogást, hogy a pengő értéke megrendült. Ilyen körülmények között az aranypengőnek a Nemzeti Bank által ezidő szerint magasabb értékben való jegyzése semmiképpen nem volna megokolt s ezért helyes, hogy a Nemzeti Bank által szükségesnek tartott időpontig a tartozások és közszolgáltatások teljesitésénél az aranypengőt egy pengővel kelljen számitani. Ha – amit elkerülhetőnek tart és bizik benne, hogy nem következik be – a pengő értéke tényleg alászállna, a Nemzeti Banknak azonnal gondoskodnia kell majd arról, hogy az aranypengő árfolyamát a tényleges állapotnak megfelelően jegyezze.