Einstein sikereinek tökéletesen „kifejlődésre” jutott életének egyik úgynevezett titka a boldog családi élet, amelyben a tudósnak része van gyermekkorától kezdve. Einsteinnek mindig, mindenkor az otthon a legfőbb szórakozása és pihenőhelye.

Felesége, ez a finom, csöndes, kulturált asszony - körülbelül egyidős Einsteinnel, csak jóval fiatalosabb benyomást kellt - a lehetőségig távoltart tőle minden hétköznapi problémát és Einstein egyetlen leánya, egy kedves, okos, húszéves teremtés is hires arról, hogy életprogramjában erősen hozzásimul apja csöndes, visszavonult életformáihoz, ami nagyon nagy szó Berlinben, a fiatal fiúk és leányok „forradalmi” életörömeinek városában.

Einsteinnek nincsenek könyvei – illetőleg nem sok - a tudós egyike a keveseknek, akik azt az álláspontot foglalják el, hogy nem a könyvespolc nagysága, az elegáns könyvtárszoba, a modern és régi klasszikusok – öt különböző nyelven - teszik ki a magasabbrendű embert, hanem az alkotás, a gondolni, az a bizonyos plusz, amivel a kivételes gondolkodó előbbreviszi a haladást Alberl Einstein könyvtárában megvannak a modern matematikai kézikönyvek, de nincsenek meg a modern szépirodalom és a modern filozófia reprezentánsai, mert a zseniális matematikus napi munkája után többre becsül egy kvarettben való prímhegedűsszereplést, egy jó színházi vagy kabaréelőadást és - alig merem kimondani – detelivregényt, mint elmefuttatásokat kiváló, idegen szellemektől.

Éppen ez a teljes nagyképűség nélküliség rokonszenves és elragadó Einsteinben…. Hányszor láttam Berlin nyugat részén, a nyári hónapokban, késő délutánokon, egyetemi előadásai után hazafelé sietni: kalap nélkül, szandálban, mintha egy kis fürdőhelyen volna, a strand és a szálloda közötti kétszázméteres utat tenné meg, holott nyilván félórát utazott földalattin és félórát gyalogolt, amíg a centrumból, az egyetemi negyedből hazaért.

Megmosolyogják? Nem hiszem, lehet. De ha valaki figyelmeztetné Einsteint erre eshetőségre, egész biztosan meg nem értően csodálkozna….Pedig sok érzéke van a humor iránt, csakhogy a szellem előkelőbb és finomabb derűje érdekli és nem a külsőségeken alapuló, felületesebb mosolygás.

Három négy szobája van Einsteinnek az úgynevezett „modern” nyugati városrészben, a Haberland Strassen, a negyedik emeleten. Berlini viszonyokhoz képest feltünően szerény életformát jelent ez a három-négy szoba, igen halk lefokozott életnívót egy olyan városban ahol közepes íróknak vagy közepes vállalatok prokuristáinak is villájuk van Dahlemben vagy Grunewaldban.

Einstein kétségkívül nem gazdag ember. Egyetemi tanári fizetése nagyon csekély, tekintve, hogy korunk legnagyobb matematikus-fizikusa máig sem rendes, még csak nem is rendkívüli professzori állást tölt be hanem a „porosz tudományos akadémiának egyetemi előadásokra jogosított tagja", ami nem sokkal több az egyszerű magán-tanárnál.

Iróniája a sorsnak, hogy ez a rendkívüli ember, akinek megismerései egyenlő értékűek Galileiével és Newtonével: nem kaphat rendes egyetemi tanári állást és abszolút gondmentességet biztosító fizetés, - mert a berlini tanszékek be vannak töltve derék, de ismeretlen nevű pedagógusokkal és ügyes szorgalmasokkal.

Van valami Einstein életében a nyugtalan, örökké vándorló forradalmárból; Svájcban barangol fiatal korában, hogy végül a zürichi szabadalmi iroda szolgálatába lépjen, mint aféle technikai fizikai tanácsadó.

Jellemző és kevéssé ismert körülmény, hogy a müncheni gimnáziumot két évvel az érettségi előtt otthagyta Einstein, arravaló hivatkozással, hogy matematikai és természettudományi téren az iskola újat nyújtani számára már nem tud. Einsteinnek tehát ma sincs érettségije, de egykori osztálytársa és jóbarátja, Max Talmey, ma orvos New-Yorkban bizonyítja, hogy iskolatársak és tanárok egyformán felismerték a gyerek zsenijét. Egyike volt azoknak a keveseknek, akiket az egész osztály respektált - tudjuk, hogy milyen ritka az ilyesmi, - de nem csupán Einstein szellemi képességeit tisztelték meg csodálatukkal a fiúk, hanem a nagyszerű, briliáns tornászt, aki első volt a futásban, a nyújtón és így tovább…..

Berénd Pál