A hegedű rezgéseiről, a húr

A 17. és 18. század mesterhegedűi már sokszor keltették azt a vágyat, hogy ezeket utánozzák. Eddig minden ilyen törekvés hasztalan volt. Ezért már többen fizikai oldaláról tekintették a kérdést, a hegedű rezgéseit vizsgálták különböző gyártmányú hangszereken.

Újabban Backhaus 14 hegedűt vizsgált, köztük a XVIII. század olasz mestereinek munkáját és egyszerű gyári tömegmunkákat.1 Minden hegedű több helyen rezonál, még pedig 400 és 550 rezgés közt, 1800 és 2000 rezgésszám között, végül 3000 és 4000 között.

Backhaus azt találta, hogy a hegedű rezonanciája a kis rezgésszámok körében egyes hangszereken eltérő, de ennek a hang szépségére befolyása nincs. Lényeges a 3000 rezgésszám körül levő rezonancia. Mennél jobb a hegedű, annál erősebb ez a rezonancia és egyúttal annál magasabban van. Ha a rezonancia 3000 rezgésszámon felül van, akkor a hegedű hangja tiszta.

Hewlett már régebben megállapította, hogy jó hegedűkön az alaphang energiája a felhangokhoz viszonyítva nagyobb, mint a gyengébb hegedűkön. Ezt a mostani vizsgálatok is megerősítették. A hang csak akkor kellemes, ha az alaphang túlnyomó. Ha valamelyik felhang az alaphangnál erősebb, akkor a hang éles és nem olyan kellemes.

Olcsó hegedűn egyes hangokat nehéz, vagy éppen lehetetlen tisztán előállítani. Még mesterhegedűn megtörténik ez egy-egy hanggal. Sokszor a húr anyaga ennek oka. Ugyanazon a hegedűn fémmel körülvett húron nem lehetett a hangot előállítani, ellenben bélhúron sikerült. Ennek magyarázata Raman szerint a következő: A szükséges nyomás, melyet vonóval a húrra ki kell fejteni, a húr átmérőjének negyedik hatványával, ha a húr hossza és a magassága ugyanaz.

Igaz, hogy a húr anyaga az előbbi példában nem ugyanaz, de annyit mindenesetre lehet következtetni, hogy a vastag húron a nyomás nem volt elég nagy. Feltűnő, hogy ez a jelenség egy bizonyos hangra szorítkozik; pl. az egyik hegedűn a 392 rezgésszámú g1 hangnál lépett fel, de a szomszédos hangoknál nyoma sincs. Ez azt mutatja, hogy a hegedűnek ezen a helyen rezonanciája van, ekkor pedig a szükséges nyomás nagy.

Némelykor egyes hangokat nem lehet állandó erősséggel előállítani, hanem a keletkező hang szakaszosan változik, másodpercenként 8-10-szer. Raman ezt a jelenségét is megmagyarázta. Az alaphangnál a hegedűnek rezonanciája van, tehát előállítására nagy nyomás kell. Kezdetben a szükséges nyomás megvan.

De mikor a hegedű a keltett hangra már rezonál, akkor a vonó a szükséges energiát nem tudja megadni, a hang jellege megváltozik. A megváltozott hangban az alaphang a felhangokhoz képest gyengül. Most már a vonó nyomása újra elég a kívánt hang keltésére, míg a hegedű ismét rezonál. Így váltakozik ez másodpercenként 8-10-szer. Mivel a nyomás a húr átmérőjének negyedik hatványával arányos, azért ez a jelenség különösen vastag húron mutatkozik.