Ideje már felemlegetni
azt a dicső napot,
mikor a nagyságos kisasszony
hosszu szoknyát kapott.

Eljöttek az ország legelső
fiatalurai,
hintóikban a világ legszebb
parádéslovai.

Vörös gépkocsin egyedül egy
bárósodott zsidó, -
azt hitte, hogy a ranghoz rangos
lány is lesz eladó.

Gróf, herceg, nagyság és méltóság,
fenség és kegyelem...
A hölgyeken gyémánt, igazgyöngy
és suhogó selyem.

Szárnya volt minden táncosnőnek,
angyal volt valahány,
majd kinézte szemét szakácsné,
szolgáló, szobalány.

Tűzijáték vonta homályba
a csillagos eget,
vakítva a világtól elzárt
szegény cselédeket.

Egy részeges kocsis szemében
megvillant valami. -
El kéne állni minden útat,
fel kéne gyujtani,

hogy tűzből vasba, iszonyú
halálba fussanak,
egy üszkös rom legyen a kastély,
mire felkél a nap...

De csendőrök járták körül
a kastélyt, a határt
s a vasvillás-csóvás kurázsi
vackába retirált.