Dr. Totis Béla tanulmánya
A mai társadalom nemi kétszínűsége, álerkölcsök merev dogmái, osztályok s hatalmi törekvések kibujó érdekei s minden szexuális probléma elintézésében sok megszokottság, sok türelmetlenség, nagyon sok tudatlanság - a háttérben; s ennek a sötéttónusú kórképnek előterében egy vágyaiban vergődő, ezer tilalomfával körülvett, kezén-lábán megkötözött fiatalság: körülbelül ezt a drámai szituációt mutatja be - kissé pointekre kihegyezve - Totis Béla könyve.
A rajz lényegében kétségtelenül hű s igaz. S ha mindaz, amit elmond, nem is hat a friss felfedezés vagy a megrázó leleplezés erejével: mégis élő, sajgó, elintézésre váró, mindig aktuális matéria.
S van ebben a könyvben - vagy a könyv mögött? - valami elvitathatatlan vitalitás is.
Mert Totis Béla valóban mély szeretettel közeledik a tehetetlenségben és bizonytalanságban vergődő mai fiatalsághoz. Minden haragja a kétszínűsködő és sötétleheletű társadalomé s minden szeretete a zsákutcába jutott fiatalságé. Helyesen mutat rá a testi-lelki nevelés mai hibáira, s nem cáfolhatjuk meg, de még csak nem is igazíthatjuk helyre, amikor a szexuális nevelés jelenkori teljes zűrzavarát mutatja meg, nyiltan vallott szocialista tendenciával, sőt a polgári társadalom iránt érzett némi kárörömmel is: prostitució, nemi betegségek, "hideg" feleség, impotens fiatalemberek, házassági háromszög, elrontott fiatalság s utána egy többé-kevésbé elromló élet, - voilá, ide vezet hát mindez! De Totis Béla nem elégszik meg a diagnózissal. Orvos, s receptet is ír. S receptje a kollektív társadalmat és a szerelem szabadságát írja fel.
A kollektív társadalmat, - amely szerelmi partnerével, de önmagával szemben is felelősségre tanítja majd meg az egyént. S a szerelem szabadságát, - amely elveti ugyan a férfi s a nő együttélésének polgári feltételeit s formáit, de nem jelenti még a szeretkezés szabadságát.
Súlyos szexuális, társadalmi s morális problémák.
Ezek a súlyos problémák bizonyos jelentőséget is adnak Totis Béla könyvének. De Totis könyve ezeket a nagy problémákat - paradox kölcsönhatás! - el is jelentékteleníti s el is laposítja egyben.
Mert ez a könyv sajgó anyagával, minden céljával sem több, élő s éltető lelkességével sem más: mint egy jósvádájú, felületeket súroló, erősen s kissé erőszakosan szimplifikáló, hangzatos fejezetcímekkel megtűzdelt s áttekinthetően beosztott, népszerűen tudományos vagy tudományt népszerűsítő munka.
Csipetnyi anatómia, valamivel több biológia, sok pszichoanalizis, jócskán marxizmus, s ehhez még bizonyos nőorvosi praxis s tapasztalat: keverd ezeket össze, főzzed és hevítsed forrásig, majd hűtsd le s használat előtt rázzad fel, - ó, milyen könnyen értesz meg és magyarázhatsz meg mindent, kétely és zavar többé nem bánthat, a problémák s kétségek csomói ki vannak bogozva, papíron akár megválthatod a világot is, legfeljebb csodálkozol azután, hogy a valóság nem alkalmazkodik az elméletedhez.
Ez a "levelek fiamhoz"-formában írt munka túlsíma, túlnépszerű, túlfolyamatos ahhoz, hogy igazán mély s problémaoldó lehessen. Inkább - szerelemre vezérlő Kalauz, vagy szexuális Baedeker talán. S mint ilyen, - nem is rossz. Becsülettel megcsillagoz, megmagyaráz, leír s megmond mindent, ami baedeker-tudnivaló a szerelem válaszútjain - a többezeréves prostitúciótól Lenin legutóbbi, szexuális kérdésekre is kiterjeszkedő beszédéig - csak akad.
De a felületeket bevilágító s inkább csak svádájával meggyőző tudományos érvelés közben Totis nem veszi észre a mindgyakoribb ellentmondásokat: könyvének 72-ik oldalán például még élesen megrohamozza az individuálpszichológiát, amelynek beavatkozása a pszichoanalízis utólagos oki értelmezésével ellentétben preventív jellegű, - a 97-ik oldalon azonban már elfeledkezve előbbi állásfoglalásáról, a mai orvostudománynak szemére veti, hogy nem gondol eléggé a bajok megelőzésére, tehát ugyanarra, amit néhány lappal előbb a Freudizmus védelmében még elhanyagolt.
Az ifjuság első szerelmi önkielégüléseiben s kilengéseiben Totis is ugyanarra a szélsőségesen engedékeny, elnéző s szinte biztató álláspontra helyezkedik, mint a pszichoanalitikus szerzők általában, - elfeledkezve arról, hogy ez már nem objektív felvilágosítás, de ellenkező irányú s előjelű, rombolásában azonban épp olyan erejű túlzás, mint a korlátolt, ijesztgető, ortodox felfogás. S egy ilyen népszerű tudományos munkában ezeknek s az ilyen szavaknak kétszeres súlyuk van.
