Megnéztem közelről ezt a hires embert. Együtt vettünk részt egy vacsorán. Egymás mellett ültünk, néztem és figyeltem őt. Közben futólag arra gondoltam, hogy hány millió ember van a világon, aki nagy pénzt fizetne nekem ezért a helyért és ezért az alkalomért.
Hány férfi és nő a Hebridáktól a Salamon- szigetekig, aki filmszinész akar lenni, vagy filmdarabot ir. Ezek a milliók a földkerekség elszórt kőhalmazaiban tesznek-vesznek egész nap, mint a többi ember, este pedig, mikor nem tudnak elaludni, mardosó sóvárgásban vergődnek: kimondhatatlanul szeretnének a filmhez jutni és álmaik felhői között szivárványos irrealitásban tündöklik egy ragyogó fantom, a filmkirály, Zukor.
Akivel most diskurál. Az élet igazságtalan, hogy engem ültetett mellé, mert nem akarok tőle semmit, nem akarok filmszinész lenni és ez időszerint filmdarabom nincsen. Csak kiváncsi vagyok rá.
Alacsony, sovány ember. A mozdulatai lassuak és megfontoltak. Az arca amerikai arc. Ha idegenben látnám és nem tudnám, kicsoda, rögtön at mondaná, hogy amerikai.Ezeket a komplikáció nélkül., de igen erősen vésett vonásokat száz és száz hasonmásban láttam Newyorkban.
Az amerikai föld áthasonitó ereje meghökkentő. Olvastam, hogy amerikai biológusok megfigyelése szerint már meg lehet állapítani, hogy koponyájuk a benszülött indiánok kopona-alkatát veszi föl. A Zukor arca már jenki-arca, pedig tizenhatéves korában még itthon volt Magyararországon.
Angolul beszél. Ugyanazon este megnézte a ,,Bánk bán” előadását és pontosan értette, de beszélni már könnyebb neki angolul. Röviden beszél, nem magyaráz, csak a lényeget mondja, ahogy a gyakorlott tárgyalófelek beszélnek. Mikor a néma filmről kérdezem, csak egy szót mond: vége.
De olyan hangon, amely kizárja a fölebbezést.
- Hogy van az, - kérdem, - hogy Chapin mégis néma filmet csinál?
- Chaplin nem csinál néma filmet. Két esztendeje dolgozik már szokott aprólékos munkatechnikájával egy filmen, amely azonban végesvégig hangos film, csak az ő szerepe néma. Eszes ember ő, aki tudja, hogy tehetségének alapvető ereje a pantomikus kifejező erő, de azt is tudja, hogy néma film nincs többé.
- Ö tehát mégis megáll a hangosfilm áradatában. De mi van a többiekkel, a néma film világnagyságaival és a másodrendű erők ezreivel. Akiket a talkie forradalma elsöpört ?
- Mesebeszéd. Két-Három névről van szó. Ezek – persze sírnak. Az igazság az, hogy mindenki a helyén maradt, mert mindenkit tudnak valahogyan használni. A sztárokat is, a kisebbek és a statiszták százezreit is.
- Azt hallottam, hogy a hangos film dolga még teljesen irányíthatatlan, mert mindennap fölbukkannak uj és uj technikai talámányok, amelyek mindennap fölborítják az eddigi berendezkedéseket. Igy van ez?
- Így volt. De most már a dolog szilárd és végleges. A technikai alap kész, ami még jön, csak részlet lehet. Mindaz, ami lényeges változást okozhatna, nagyon messze van. Például a plasztikus vetítést, vagy a rádiórendszerű távolba vetítést, amelynek megvalósítása esetén mindenki a lakásán kapná a hangosfilmet. Ezzel azonban jó ideig nem kell számolni. Nem azért, mert technikailag megoldani nem lehetne, hanem mert sokkal drágább, semhogy a nagyközönség számára hozzáférhetővé lehetne tenni.
- Hogy állunk a nyelvkérdéssel ?
- Nem probléma többé. Maga az angol nyelvterület kifizeti a hangosfilmet. Azonfölül mi már minden filmünket megcsináljuk spanyolul is a délamerikai nyelvterület számára és franciául is. Szó van németnyelvű párhuzamos fölvételekről is. Más nyelvekre Hollywoodban nem érdemes gondolkodni, mert azok a nyelvterületek, amelyek óriás fogyasztóterületeknek tünhetnének föl, mint a hindu India, vagy a négyszázmilliós Kína, a gyakorlatban nem homogének, hanem száz meg száz, egymásnak teljesen idegen dialektust beszélnek. Szó lehetne az arab nyelvről, de annak meg a mi témáink mentalitása idegen.
- Csinálnak magyar hangosfilmet, vagy nem?
- Most tárgyalunk. Valószinű, hogy igen. A tárgyalásokat megkönnyiti, hogy mi nem kérünk pénzt. Sőt kinálunk, mert tőkénk van, amennyi kell. A kérdés azon múlik, hogy sikerül-e elegendő fogyasztóterületet biztosítani. A mai földrajzi Magyarország közönsége erre nem elég. Számítanunk kell az utódállamok magyar nyelvü közönségére is. Remélem, hogy azok be fogják engedni a magyarnyelvű filmet, mert ugyanakkor ugyanazt a filmet az ő nyelvükön is megcsináljuk.
- Szóval valószínű. Mik a magyar írók és szinészek kilátásai?
- A legjobbak, Magyarország sokkal több tehetséget termel, mint amennyit el tud tartani. A fajta igen szép emberpéldányokat tud kitenyészteni, az írók pedig elsőrangúak.
- Soká tartana, amíg az írók ezt az uj műfajt megtanulják?
- Semeddig nem tartana. A néma film távoleső műfaj volt, az írók igen nehezen élték bele magukat. A hangosfilm alig különbözik a szindarabtól. Aki hangosfilmet akar irni, az ne törje a fejét műfajproblémákon, hanem egyszerüen írjon jó színdarabot.
- És mit csináljon vele?
- Ha az itteni dolgunkból lesz valami, keresek majd arravaló embert a magyar produkció élére. Az majd kiválasztja a darabokat és ajánlani fogja a newyorki központnak. Addig egyenes Newyorkban kell küldeni a darabot.
- Mondja, Mr. Zukor, aki önnek levelet ír a Paramounthoz, remélheti, hogy ön megkapja azt a levelet?
- Öszintén szólva, nem. Én sohasem bontok föl levelet. A postámat egy külön iroda bontja föl, a titkáraim a levelek tulnyomó részét ugy intézik el, hogy azokat én nem is látom. Elém nem kerül egyéb, mint a legintimebb magánlevelek, azokat is titkár látja előbb.
- Mondja el, hogyan él.
- Egyformán és mértékletesen.
Hétkor kelek mindennap és estig dolgozom, amerikai szokás szerint nem ebédelek otthon.
Este rendszerint társadalmi kötelezettségeknek teszek eleget a feleségemmel, de tizenegykor mindig lefekszem.
Az órámra pillantok. Bizony, jóval több, mint tizenegy. Budapesten más az élet tempója. Az emberek szeretnek együtt lenni és beszélgetni olyan dolgokról, amelyeknek nem keresnek semmit. Nálunk olcsó az idő. Talán azért olyan drága minden egyéb. De a vacsora társaság ezzel nem törődik. Mindenki jól mulat és mindenki nevet.
Csak ez a Zukor nem. Szerény, nyájas és előzékeny, de egyetlenegyszer nem láttam mosolyogni. Mi, itthon maradt magyarok, nagyon szeretjük a nevetést és az ugynevezett kedves ember nállunk a mosolynál kezdődik. Mégis azt kell mondanom erre a komoly, szükszavú emberre, aki olyan egykedvű és preciz, mint egy törvényjavaslat, hogy igen kedves ember.
