vitéz Pétery István keresk. min. műszaki tanácsos előadása a hazai villamosításról

Érdekes előadás keretében ismertette a Műegyetem elektrotechnikai intézetének nagytermét megtöltő közönség előtt vitéz Pétery István kereskedelemügyi minisztériumi műszaki tanácsos, az Elektrotechnikai Egyesület főtitkára a hazai villamosításnak 1929. év végével lezárt statisztikai adatait. A nagy gonddal előkészített és szakszerű munkával összehordott adatokból megemlítünk néhányat. 

A fejlődés természetes folyománya, hogy a rossz ökonómiával dolgozó törpe telepek száma, elsősorban az egyenáramú telepeké, csökkenőben van. A 190 közcélú telepből 48 volt 1929 végén a közületek (állom, város, község) tulajdonában, mely telepek azonban az összteljesítménynek kb. 60%-át jelentették. 

A termelt energia szétosztásával foglalkozó 89 „áramszolgáltató” vállalat 390 községet látott el közvetlenül és 24-et közvetve. A termelt villamos energia az 1925. évi 460 millióról fokozatosan megnőtt 696 millióra; a bekapcsolt községek száma pedig 336-ról 761-re. 1929 végén az ország lakosságának 61.4%-a lakott oly községben, melyben villany volt, míg 34.4 %-a használta tényleg a villanyt. 

A bekapcsolt házak száma a Dunántúlon átlag 40%, míg az Alföldön csak 20%. Az áramegységárak igen különbözők, a legtöbb községben a 80 fillér körüli egységár volt érvényben. Az összes nagy- és kisfeszültségű légvezetékek és kábelek hossza 17.400 km. Ennek túlnyomó része 1921 utáni kiépítések eredménye. 

A villamosításba az 1925-29. években befektetett tőkék összege 182 millió pengőt tett ki, melyből kb. 64 millió esik a budapesti munkálatokra. Az, hogy a magánvállalatok ezen idő alatt kb. 65 millió pengőt investáltak mindennemű állami támogatás nélkül, mutatja a további fejlődés természetes és egészséges útját. 

A termelt kb. 100 millió kw. óra évi energiaszükséglet túlnyomó nagy részét a Székesfővárosi Elektromos Művek szolgáltathatná. (De ehhez tervszerű terjeszkedési programm és stílusos tarifapolitika kellene. A szerk.) 

Végül megemlékezett az előadó egyes vidéki telepek állandó panaszáról, hogy rossz a kihasználásuk. Előadó ezt első sorban a tarifapolitika hiányának, másrészt a propaganda gyengeségének tulajdonítja. Volna energiaszükséglet a vidéken nappal is, de nem 0.80-1 pengős áramárakon. A malomipar ma legfeljebb 12-14 fillért, a darálók, cséplők 22-25 fillért fizethetnek az áramért. Adjanak az áramszolgáltatók olcsó nappali áramot. Az állam jó példával járhatna elől, a komlói szénbánya erőtelepei útján. 

Az elvont téma ellenére mindvégig igen érdekes előadást több felszólaló, valamint az egész hallgatóság meleg elismerésben részesítette.