Beszélgetés Melha Armand dr. városatyával, aki a legnyagyobb elismeréssel s teljes lelkinyugalommal emlékezik vissza kéthetes fogságára

"Jó lenne húsét előtt az embereket válogatás nélkül megalázni, börtönbe zárni: tartanának alázatos szivvel töredelmes lelkivizsgálatot”

Ismeretes, hogy mint egy két héttel ezelőtt a vizsgálóbíró letartóztatta a társadalmi és politikai szerepléseiről országszerte ismert dr. Melha Armand főorvost és fővárosi bizottsági tagot. A tábla szombaton elrendelte Melha Armand azonnali szabadlábra helyezését. Dr. Melha Armandhoz, aki közismert szereplője a főváros közéletének, vasárnap kérdést intézett.

Munkatársunk érdeklődött, hogy szokatlan helyzetében milyen érzelmek töltötték el, mik voltak fogságának tapasztalatai s hogy milyen megjegyzésekkel kiséri fogságának előzményeit s egész történetét? Arra az első kérdésünkre, hogy igazsága tudatában teljes biztosságban érezte-e magát a börtön ajtajával szemben, dr. Melha ezt felelte:
- Teljesen tisztában voltam azzal, hogy az igazság a magyar biróság kezében nem sikkadhat el, bár számoltam azzal le, hogy éppen az igazság természete, hogy néha csak a börtönből vagy a sírból tör az emberek szeme elé. Akinek a lelkiismerete tiszta, az olyan, minta gyermek, nem érzi a veszedelem közelségét. Mikor a bíró hasonló kérdést tett föl, így válaszoltam: az elfoglalt orvos esküje szerint elsősorban a betegeivel foglalkozik. Ideje ahhoz, hogy saját dolgaival is törödjön, csak a halálos ágyán vagy a sirban, talán csak a börtönben van… Igy is volt.

A fogház magányában jutottam először az életben abba a helyzetbe, hogy magammal és családommal is törődhessem.
A vizsgabíró szemei elé ellenfeleim sötét szemüveget tettek. Én a magányban földolgozván a szörnyű vádak emelését, dr. Gál Jenőnek a kezeihez uj szemüveget, az eseményeknek és a dolgoknak az én megvilágításom szerinti képét bocsátottam rendelkezésére.
- Mit érzett, Főorvos úr- kérdeztük-, amikor a vizsgálóbíró a kihallgatás befejeztével közölte önnel, hogy a törvény értelmében letartóztatja?
- Megdöbbentem, istenhez fohászkodtam és oltalmába ajánlottam családomat és magamat és aztán a tisztaszivü vizsgálóbiró engedelmével igazságom tiszta tudatában gépbe mondtam fölfolyamodásomat.
- Mire gondolt, Főorvos ur, amikor a fegyör becsukta a cella ajtaját?
- Reszkettem attól, hogy harmincéves szakadatlan munka után a szivem vagy az elmém nem birja el a rárótt föladatot. Csöndes mosollyal láttam be az orvosi tudomány kicsinységét az isteni kegyelem és a vigasztalás erejével szemben. Buzgó imádság után lelkem egyensulya megingadhatatlan maradt.

Egy áldott lelkü missziós növér képében az isten földi szimboluma jelent meg cellámban. Ifju korunk egyik tündöklő szépsége hófehér ruhában, ezüstös fürtökkel: isten apostolnője megnyugtatott és megigérte, hogy megnyugvást visz otthonomba.

Még aznap este megtudtam, hogy meg is tette. Én meg dolgozni kezdtem. És törhetetlenül biztam. Be kell azonban vallanom, hogy őszintén éreztem, hogy az nem elengedő, hogy földi vádakkal szemben a tisztaság tudata éljen a szivben. Az isten ok nélkül senkit meg nem aláz. Mélyen éreztem, hogy az isten előtt ezer olyan dologban, ahova biro szeme el nem lát, bünösnek kellett tennem. Vajjon szerettem-e eléggé anyámat? Fölkerestem-e elégszer, ha hivott, irtam-e elégszer neki levelet? Nem hagytam-e el a legjobb asszonyt? Jó atya voltam-e, hűséges férj, mindig igazi orvos? Vajjon a hivatás szent esküje nem fertőződött-e meg valaha tunyasággal vagy durva anyagi érdekekkel? Nem hagytam-e el nagy bajban a testvéremet vagy az anyaszentegyházat? Megszenteltem-e az ünnepeket, tudtam-e szeretni ellenségeimet?

Óh, Szerkesztő Úr, de jó lenne húsvét előtt az embereket válogatás nélkül megalázni, börtönbe zárni: tartanának alázatos szivvel töredelmes lelkivizsgálatot!
- Lealázónak érezte a fogságot?
- A fogság sem arra, aki a váddal szemben büntetlennek érzi magát, sem arra, aki bünös, nem lealázó. A megtisztulásnak és a jónak forrása lehet, de csak akkor, ha a társadalom akár az egyiket, akár a másikat, ha visszatér körébe a megszenevedett, szeretettel és előitélet nélkül fogadja.

Megkérdeztük végül dr. Melha Armandot, hogy milyen tapasztalatokat szerzett a fogházban annak berendezési, élelmezési és higiéniai s más egyéb viszonyairól?
- A higiénikus viszonyok, amelyeket már harminc év előtt mentőorvosi szolgálatom idejéből eléggé ismerek, az utóbbi időben, különösen Klár Zoltán városházi akciója óta lényegesen megjavultak. Gözfűtés, fürdő, a cellákban porcelánvizöblítők, a netáni férgek ellen radikális azonnali beavatkozás, a körülményekhez képest tápláló és izletes élelmezés, a betegeknek naponta elegendő hus és husleves, a nehéz munkát végzőknek dupla adag fözelék és tészta.

Bentlétem utolsó napján a kincstári élelmezetteknek is megengedtetett élelmezésüknek saját költségen való megjavítása, ami azt jelenti, hogy akinek nincsen pénze, annak is jut, mert hiszen a foglyok gyászos társadalmában a szivek lágyabbak, nemesebbek, mint sok helyen kint a szabad embereket között.