Obstrukció az osztrák parlamentben

Éjt-napot egybevetve január 15-ikének 10 órájától kezdve együtt ült az osztrák képviselőház 16-ikán és 17-ikén, hogy legyürje azokat a sürgősségi inditványokat, melyeket a cseh radikálisok tettek.
A csehek mindig cseh nyelven beszéltek s nem is lehetett ellenőrizni, hogy mit mondanak. Össze-vissza hadartak akármit. Egy kis mutatványul szolgáljanak a következők:

A január 15-ikén kezdődött ülésen Fresl már öt órát beszélt a csehországi államvasutakon uralkodó nyelvviszonyokról. Este megint uj sürgösségi inditvány mellett beszélt. Tiz óra felé Schönerer és nagynémet hivei nagy lármát csaptak s követelték, hogy az elnök vonja meg a szót Fresltől.

Schönerer, Berger és Steyn egyre verdesték a padokat s folyton azt kiálották: „Be kell zárni az ülést!” Steyn fütyülőt szedett elő zsebéből és kegyetlenül fujta a sipot. Plass botra támaszkodva, kifelé indult s az ajtóból visszakiáltott: „Hallja, Schönerer, magának szántam a botomat, de nincs más botom most!” (Nagy zaj.)
Freslt mindez nem zavarta; fáradhatatlanul beszélt tovább cseh nyelven.
Most Choc kezdte megokolni sürgős inditványát, de alighogy szólni kezdett, az elnök megvonta tőle a szót, mert sértőleg nyilatkozott az elnök eljárásáról.
A cseh radikálisok előszedték az asztalfiókok fedeleit s azzal ütötték a padokat.
Fresl: Elnök ur, ön alávaló himpellér! (Nagy zaj.)
Kubr kezdett beszélni az agg-kor biztositásáról. Egyszer belép a terembe a kicsi Fresl.

---

Kubr üdvözli: „Hála Istennek, hogy itt vagy, kedves barátom. Mert akkor biztos vagyok, hogy keményen fogsz dörömbölni, ha az az ember ott fönn megvonja tőlem a szót. Mert tudod, én csak kicsiket üthetek a padon, de egészen más, ha te kezdesz dörömbölni, kedves barátom”…
Fresl (a ki valóságos törpe Kubrhoz képest): Ne félj, majd dörömbölök, hogy eláll a szeme-szája mindenkinek. De nem akarsz fekete-kávét?

Kubr: Az nem kell, én vizet iszom. (Az e pillanatban belépő Brzenocszki-hoz): Igazán örülök, hogy te is megérkeztél; már nem tudom, mit beszéljek. Ugyan sugj valamit.

Brzenovszki: Beszélj az elnök biztositásáról.

Kubr: Ugyan menj, hiszen az derék ember, nem is olyan rosz, a milyennek mutatja magát – száz évig éljen.

Igy folytatta Kubr a beszédét. Az ülés reggeli hat óra utánig tartott.
A január 16-ikán tovább folyt ülés szónoki hőse Choc cseh képviselő volt, a ki a cseh levegő ködös voltáról beadott indítványát fejtegette, természetesen cseh nyelven. Beszédét igy kezdte:

T. Ház. Vagy mit is beszélek a Házhoz, a mely nagyrészt buta németből áll a szavamat meg nem érti. Hozzátok szólok hát, radikális párthiveim s nektek őszintén megvallhatom, hogy nincs mit mondanom. (Zajos helyeslés.) De miről beszéljek? Mondjátok meg, szerelmes barátaim, miről beszéljek? (Derültség a radikális cseheknél. Kubr belép a terembe.) Hozott Isten, barátom! Jónapot kivánok. Alázatos szegény szolgája. Van szerencsém. Részemről a szerencse. Hogy szolgált az éjjeli nyugalmad? (Helyeslés a radikális cseheknél.)

Kubr (közbeszól): Térj át most más tárgyra.

Choc: A német, hála Istennek, pukkadozik. Csak pattanna meg! Ez volna aztán az öröm. De mondd, édes Kubrom, hogy van a becses családod? Hallom, hogy a kislányod kanyaróban feküdt. Remélem, tul van minden veszedelmen. (Helyeslés a radikális cseheknél.) Hogy bebizonyitsam, mennyire komolyan veszem a szóban forgó dolgot, idézem azt a halhatatlan kalsszikus költeményt, a mely igy szól: (Itt elmondja a gyermekvilág ismeretes versikéjét: „Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender.” Stb.)
Ilyenekből állt a három napos ülés.