Az antennában az áram fel és le mozog igen szapora váltakozással, váltakozó áram indukció révén a térben mindenütt, elektromos és mágneses térerőket kelt. A tér egy bizonyos pontjában az elektromos térerő ugyanolyan tempóban váltakozik, mint amilyen az antennában lüktető áramnak a tempója, tehát a tér minden pontjában rezgést végez az elektromos térerő.
A térerőnek ez a rezgése azután a fény terjedési sebességével (300.000 km másodpercenkint) halad tovább úgy, hogy ezáltal a távolabbi helyeken mindig későbbi pillanatokban kezdi meg a térerő a rezgését. A 8. ábrában a térerők nagyságát a nyilak ábrázolják; az első pillanatban (A kép) a híd pillérétől jobbra levő helyen a térerő még nem kezdte meg rezgését (nincs nyíl feltüntetve), a következő pillanatban (B-kép) ugyanazon a helyen már van a térerőnek valamelyes nagysága és a harmadik pillanatban (C kép) a térerő még nagyobb.
Ez a 8. ábrán minden helyen megfigyelhető. Mivel távolabbi helyeken a térerő rezgése később kezdődik, ezért egy bizonyos pillanatban ábrázolva nyilakkal a térerők nagyságát, hullámszerű rajzot kapunk (8 ábra. A-nál). Későbbi pillanatokban készítve ilyen „pillanatfelvételeket”, szintén hullámszerű ábrát nyerünk, amely azonban az előbbihez képest eltolódott. Az egész hullámszerű rajz a fény terjedési sebességével halad tovább (a 8. ábrán balról jobbra); például a legnagyobb térerő A képnél épp a Bazilika fölött van, azonban a B-nél, majd C-nél mindinkább eltolódott jobbra.
A 8. ábra az elektromos térerő térbeli és időbeli változását mutatja, de ugyanígy viselkedik a mágneses térerő is. A mágneses térerő teljesen együtt változik az elektromos térerővel, de iránya merőleges. Az elektromos és mágneses térerőknek ezt a fénysebességgel tova rohanó rendszerét elektromágneses hullámnak nevezzük (másszóval rádióhullámoknak).
Az elektromágneses hullámnak a hullámhosszúságán értik egy hullámhegy és egy hullámvölgy együttes hosszúságát (jele: λ), például a 8. ábra A képénél a hullámhosszúság a kép balszélétől majdnem a híd pilléréig tart. A rádióhullám az antennából indul ki és hosszúságát az antennában végbemenő elektromos rezgések frekvenciája szabja meg. A hullámhosszúság fordítva arányos a frekvenciával, méretekben kifejezett hosszúságát megkapjuk, ha a fény terjedési sebességét (méterben másodpercenkint) elosztjuk rezgésszámmal: 3,000.000 λ= n
Az előző fejezetben példakép említett rezgőkörnél a rezgésszám 100,000.000-nak adódott, tehát az általa keltett hullám hosszúsága λ = 300 méter. (Ezt mutatja a 8. ábra). A különböző rádióleadóállomások antennái különböző frekvenciájú rezgéseket végeznek, tehát különböző hosszúságú hullámokat keltenek. A lakihegyi állomásnál a rezgésszám 545.000, a hullámhosszúság 550 m. A legtöbb rádióállomás hullámhosszúsága 200 m és 600 m között van (n = 1,500.000-től n = 500.000-ig), az 50 m alatti hullámok (n nagyobb 6,000.000-nál) az úgynevezett rövidhullámok, melyeknek nagyon érdekes és fontos tulajdonságaik vannak.
A rádióleadóállomás rezgőkörében végbemenő elektromos rezgés indukció útján a térben az elektromos és mágneses térerők rezgését vonja maga után. Ezeknek a rezgése elektromágneses hullámok alakjában fénysebességgel haladt tovább a térben. A felvevőállomásokon azután a hullám megérkezését alkalmas módon észre lehet venni. Ezen alapszik a drótnélküli távíró és telefon.
Dr. Vermes Miklós.