Kolumbus hamvai

Havannában, az Antillák gyöngyében hajóra tették Kolumbusnak, a legnagyobb spanyolnak földi maradványait, hogy az anyaországba vigyék abból a földből, amely már nem a spanyoloké.

 

Busan hányta el maga elől a vizet a „Conde Venadito" és füstös kürtjének dohogása ugy hallatszott, mintha a kolosszus sóhajtozna. Százöt esztendeig pihentek a spanyol nemzetnek oly drága hamvak Havanna földjében, és el kellett következnie annak az idönek, hogy Havanna a spanyolok számára elveszett és Kolumbus hamvait menteni kell az elvesztett földből.

 

El kellett következnie annak az idönek, hogy a spanyol nemzet földig lealázva, koldussá téve, világ szánalmára lézeng Európa többi népei közt, méltó büntetésül nagy büneiért. A sors teljes szigorúságával sujtotta le a büszke és hatalmas nemzetet; megmutatta neki, megtanította rá a vére, dicsősége és becsülete árán, hogy a büszkeség, vallási türelmetlenség és erőtlen nagyravágyás nem vezethet jóra, s hogy a hatalom fentartásához tudás és erő is kell . . .

A koporsót Cadixban partra szállitották. Ott fölbontották és nem találtak benne egyebet, - csak szürke hamvat. Cadixban a „Giralda" jelzőgözösre teszik, amely Sevillába viszi. Sevillában ünnepélyesen fogadják és a székesegyházban helyezik el, ezuttal már talán örök nyugalomra.

 

Az elhamvadt nagyság talán megpihenhet végre az elhamvadt dicsőség országában.