Az európai diplomatákat egyetlen kérdés foglalkoztatja: a német-osztrák vámunió terve, melyet az érdekelt kormányok az elmult héten nyilvánosságra hoztak.
A hivatalos jegyzőkönyv szerint Németország és Ausztria között megegyezés jött létre, melynek alapján a közel jövőben tárgyalásokat kezdenek a két ország vámpolitikai és kereskedelmi viszonyainak uj alapokra való fektetéséről. Az uj szerződést a következő irányelvek fogják megszabni:
Németország és Ausztria megállapodnak egy közös vámtörvényben és közös vámtarifában.
A két ország közötti árucserében a szerződés tartama alatt sem beviteli, sem kiviteli vámokat nem szednek. Behozatali, kiviteli és tranzitótilalmak a két ország között nem állhatnak fenn. A két kormány a jövőben is köthet a maga nevében harmadik állammal kereskedelmi szerződést, de tekintettel lesz arra, hogy szerződéstársának érdekei sérelmet ne szenvedjenek.
A német-osztrák vámunió terve – mely nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy a két ország egymással szemben lebontja vámsorompóját – rendkivüli feltünést és az ugynevezett győztes államokban óriási riadalmat keltett Európaszerte.
A franciák és a csehek a vámunió tervében a politikai egység megvalósitásának első állomását látják és tiltakoznak ellene, hogy Ausztria ezen az uton valósitsa meg Németországhoz való teljes csatlakozását. Hivatkoznak arra, hogy Ausztria 1922-ben, a szanálási kölcsönre vonatkozó genfi jegyzőkönyvben az ország gazdasági függetlenségének megóvása tekintetében kötelezettséget vállalt, melyet most egyszerüen félretol. A franciák és a csehek azt hangoztatják, hogy feltétlenül vissza kell utasitani a német-osztrák támadást.
Az angolok szerint az osztrák-német megegyezés váratlan kárpótlás a vámtarifa-fegyverszüneti konferencia kudarcáért. Csupán azt kifogásolja az angol sajtó, hogy a szerződés előkészitése titokzatosan történt.
Az olaszok szerint korai lenne a végleges állásfoglalás a szerződéssel szemben. A nagy meglepetés azt bizonyitja – irják – hogy a békeszerződések teremtette helyzet nem lehet állandó. Sokkal jobb, ha barátságos uton valósitjuk meg a reviziót, mert különben előbb-utóbb megkezdődnek a kisérletek arra, hogy erőszakkal vigyék keresztül a reviziót.
A románok állásfoglalása egyelőre ismeretlen.
A Népszövetség köreiben, Genfben, feltünően nyugodt fogadtatásra talált a terv. Hangsulyozzák a Népszövetség gazdasági tényezői, hogy a Népszövetség már hosszu évek óta ajánlotta, hogy tagjai ilyen regionális (bizonyos területcsoportra vonatkozó) megegyezést kössenek. A német-osztrák vámunió terve nem ütközik bele a békeszerződésekbe és a később kötött megállapodásokba.
A nagy sajtóharcot – melyet a „győztes” államok tagjai folytattak – diplomáciai lépés is követte. Bécsben és Berlinben az angol követek felkeresték az osztrák, illetőleg a német birodalmi kancellárt és kormányaik nevében kifejezést adtak annak a reményüknek, hogy a népszövetségi tanács májusi ülésszakán foglalkozhatnak a vámunió tervével.
Az osztrák és a német kormányfők azt a választ adták, hogy a népszövetségi tanács számára nincsen alkalom arra, hogy ezzel az üggyel foglalkozzék. Gazdasági jellegü egyezményről lévén szó, egyik kormány sem tartja megengedhetőnek, hogy a népszövetségi tanács politikai szempontból felülvizsgálja.
A német és az osztrák kormány elutasitó válasza természetesen uj helyzet elé állitotta a hatalmakat. Henderson angol külügyminiszter mégis annak a reményének adott kifejezést, hogy az elutasitó válasz félreértésen alapul és a Népszövetségnek módja lesz a vámunió tervének politikai oldalával foglalkozni.
A német-osztrák vámunió terve magyar szempontból örvendetes és – mint Schandl Károly dr. ny. államtitkár irja – Magyarország csatlakozása a német-osztrák vámunióhoz kivánatos lenne.