Nagyigmánd, november 16.
Mojzes János regöcei képviselővel uj párt vonult be a képviselőházba. Cime.: Független Kisgazda és Földmüvespárt. Vezére: Szijj Bálint felsőházi tag, aki szülőhelyét, Nagyigmándot képviselte a Nemzetgyülésben. A harmadfélezer lélekszámu község főutcáján hatalmas monogram – Sz. B. - disziti mutatós hajlékát, amely pontosan egyidős a gazdájával. Mindketten 62 évesek. Nem kis idő 62 esztendő, de nem látszik meg rajtuk. Élénk szinekkel frissen fejlett a hajlék, Bálint gazda, a „nagyigmándi méltóságos” panaszkodását pedig pirospozsgás arc, mosolygós szem hazudtolja meg. Már a kapuban megismer, barátságosan beljebb tessékel. Amikor meghallja, mi a „vád” ellene és a pártja ellen - titkos kapcsolatok a kormánnyal, álellenzékiség! -,őszinteség fölháborodik.
- Tessék ezt szigoruan megcáfolni - mondja a régi politikus rutinjával -, mi vagyunk a legmostohább fiai az államnak, semmi okunk arra, hogy tüzön-vizen keresztül támogassuk a kormányt.
A közterheket nem bírjuk. Már évekkel ezelőtt megígérték a terhek könnyítését, a közmunkaválság és a borfogyasztási adó megszüntetését, a vámreviziót, a kartellek ráncbaszedését, de a kormány nem tartja be egyetlen egy igéretét sem…
Szijj Bálint nem született ellenzéki vezérnek. Nem harcos természet. Szivesebben látná a kormány újjáalakítását, „megjavítását”, de bizni nem tud ebben. Nyomja őt a méltóságossá emelkedett kisgazdának ősi tekintélytisztelete, de a bizalma ebben a tekintetben bizony napról-napra fogy és a közelkeseredés áradata sodorja őt a kényelmetlenebb, kockázatosabb, utra, a nyilt ellenzékiség csataterére.
A kormánypártból kilépett már? – tesszük föl váratlanul a kérdést, amire az ellenzéki vezér elmosolyodik:
- Formálisan nem léptem ki. Amikor felsőházi tag lettem, a kormánypártból minduntalan megkaptam a fölszólitást, hogy fizessem meg a tagdijamat. Azt üzentem, hogy annakidején nemzetgyülési képviselői illetményemből vonták le a tagdijat, vonják le tehát most a felsőházi tagsági illetményemből. Ebben az volt a ravaszság, hogy mint felsőház tagnak, egyáltalán nincsenek illetményeim.Minden vidéki felsőházi tag kap jelenléti dijat,csak a kinevezett tagok em. Legutóbb beadványt intéztem a felsőházi gazdasági hivatalához, kifejtettem, hogy mindnyájan egyformán végzünk funkciót, minket, kinevezetteket épp ugy megillet a napi 20 pengős jelenléti dij, mint a többieket. Wlassics báró, a felsőház elnöke levélben szólitott föl erre, hogy vonjam vissza beadványomat, mert meg akar kimélni a visszautasítástól. A legutóbbi időkig rendszeresen résztvettem a Mayer-féle kisgazdamegbeszéléseken. Itt is előadtam a jelenléti dijak ügyét, de erre sem történt semmi. Ezért járok el ritkán a felsőházi ülésekre. Mi tagadás, nem telik a költségekre. Nem vagyok gazdag ember. Mindössze 50 hold földem van, ezt is ki kell adnom felesbe, koromnál és rokkantságomnál fogva nem tudok már gazdálkodni.
- Térjünk vissza az eredeti kérdésre. Tagja-e most a kormánypártnak vagy sem?
- Ami engem illet, nem tartom magam a kormánypárt tagjának, mert amióta felsőházi tag vagyok, nem fizettem tagdijat. A Nagyatádi sirjánál rendezett emlékünnepségre a kormánypárt már meg sem hivott, ugylátszik, kihagytak a tagok közül, nem volt szükség a kilépésre.
Mojzes János regőcei győzelmére terelődik a beszélgetés:
- Nem ismerem Mojzest személyesen – mondja Szijj Bálint – de ő a mi pártunkhoz tartozik. Koromra való tekintettel a pártnak csak a tiszteletbeli elnökségét vállaltam el. Az ügyvezetés Bartoff Márton alelnök, mezőberényi kisgazda kezében van. A Független Kisgazda és Földmüvespárt velem együtt határozott ellenzéki alapon áll. Azért nem vállaltam 1926-ban a kormánypárti képviselőjelöltséget sem, mert nem birtam födözni személyemmel a mai rendszert. Rettentő gazdasági válságban élünk. Isten tudja, mi lesz még itt.... Mindenfelé nagy a nyomoruság és mégis lapáttal szórják a pénzt luxuskiadásokra. Azt mondja a kormány, hogy a gazdasági válság világjelenség. A pénzpocsékolás is világjelenség? Alig hiszem. Folyton beszélnek dugsegélyekről, tulköltekezésről, álláshalmozásról, korrupcióról, a kartellek garázdálkodásáról, de a sok beszédből nem születik meg a cselekedet, a sok igéret után nem történik semmi.
A kormányt óriási felelősség terheli a mai válságért. Elismerem Bethlen államférfiui kvalitásait és külpolitikai sikereit, de nem menekülhet ő sem a felelősség elől, hogy a gazdasági és közéletben idáig hagyta romlani a viszonyokat.
Az álellenzékiség vádja nem hagyja nyugton az ellenzéki vezért, minduntalan visszatér reá és őszintén méltatlankodik:
- Egyetlen kis sajtónk volt, a Magyar Föld. Betiltották. Ezzel még jobban elmérgesítették a viszonyt köztem és a kormány között. Hogyne lennénk mi ellenzékiek: A „Népszavát” persze nem meri betiltani a kormány, mert félne tőle. Mi egyformán küzdünk a jobb- és baloldali szélsőségek ellen, lapunkban is folyton hazafias eszméket hangoztattunk, mégis betiltották. Ugy látszik, már imádságot sem lehet ellenzéki lapban közölni. Jobb volna, ha a kormány nem a hatalmát féltené, hanem az országot. Az ország boldogulása talán mégis csak fontosabb, mint a mai kormánynak hatalmonmaradása.
- A Független Kisgazda- és Földmivespárt ezek szerint mint határozott ellenzéki párt a kormány megbuktatására törekszik?
- Ha pártunk bekerül a parlamentbe, ott is határozott ellenben lesz. Nem leszünk „Nye pozvolim” ellenzék, ismerjük a magyar állam nehézségeit, de a kormány által üzött mai gazdaságpolitikának föltétlenül ellenzői leszünk. Függetlenek akarunk lenni a kormánytól.
Ha a kormány nem szakit a mai gazdaságpolitikával és a költekezéssel, akkor föltétlenül a megbuktatásra törekszünk. Programunk a régi, meg nem hamisitott Nagyatádi-féle program, esetleg a mai helyzetnek megfelelően kibővitve. Természetes, hogy energikusan fogjuk követelni a szabadságjogok helyreállítását, a szavazás titkosságát, a gyülekezési és egyesülési jogot, a sajtószabadságot. Ezek a főköveteléseink. Ami a költekezést illeti, mégis csak lehetetlen, hogy a mezőgazdaság megsegítésére ne legyen pénze a kormánynak, halbiológiára, vigadóra, diszkapura, Kollégium Hungaricum-okra, külföldi követségi épületekre azonban bőven jusson. A mai helyzet tarthatatlansága okozza, hogy ma már az egész ország ellenzéki.
Ha tiszta és titkos választás jön, ezt a rendszert elsöpri a helyéről. Már a regőci választás is megmutatta, hogy ahol erőszakot nem alkalmaznak, ott még nyilt szavazás mellett is csak ellenzéki alapon lehet mandátumhoz jutni. Nem csoda. Ez a rendszer pusztulásba kergeti az országot, nekünk tehát kötelességünk minden módon védekezni. Amikor a kormányt akarjuk megbuktatni, az országot védjük. A kormány tőlünk félti a hatalmat, mi pedig tőle féltjük az országot. A bizalmatlanság tehát kölcsönös.
Bucsuzóul elmondja Szijj Bálint, hogy minden megüresedő, választókerületben jelöltet állitanak, a mához egy évre esedékes választásokon pedig fölveszik a küzdelmet a kormánnyal szemben.
- A kocka el van vetve! - mondotta annak idején Julius Caesar a Rubikon átlépésekor és mondja most Szijj Bálint, amikor átlépi a kormánypártiság és ellenzékiség Rubikonát.
Ludvig Dénes
