Mesterséges patinának kémiai úton való előállításához mindenekelőtt az szükséges, hogy a bevonandó tárgy felületét teljesen oxidtól mentessé tegyük, amit legkönnyebben híg lúgoldattal való lekeféléssel érhetjük el.

Mesterséges patinát kapunk, ha az immár oxidtól mentes bronzot savas vagy lúgos oldattal bekenvekeféljük le. A savas oldattal bekent bronztárgyon keletkező patina eleinte kékeszöld-, később pedig tiszta zöldszínű lesz. A savas eljárásnak hátránya azonban, hogy az így keletkezett mesterséges patina a nedvességgel szemben nem elég ellentálló, vízben oldódik.

Vízben kevésbbé oldódó patinát kapunk lúgos eljárással, ennek a színe azonban nem szép zöld, hanem inkább piszkos szürkés, tehát kevésbé tetszetős és a természetes patina szép zöld színét meg sem közelíti.

Eléggé ellenálló és szép színű patina keletkezik, ha a réztárgy felületét a következő oldattal kenjük be: 1 rész szalmiák-, 3 rész borkő-, 9 rész konyhasó- és 8 rész salétrorasavas rézoxid-oldattal (1.1 fajsúlyú oxid 15 rész vízben oldandó). Bronztárgyak bevonására gyakorlatilag bevált oldat a következő: 20 g salétromsavas réz, 30 g higanyklorid. 30 g kénsavas cink és 920 g víz.

Tiszta, cinktől mentes bronzszobrok bevonására a következő oldat alkalmas: 20 g réznitrát, 20 g rézklorid, 60 g cinkszulfát. 30 g higanyklorid, 50 g klórsavas kálium és 2000 g víz. Amint az oldattal bekent tárgy szobahőmérsékleten megszárad, lekeféljük és újból bekenjük, mindaddig, míg a patina a kívánt színeződést eléri. Már egyszeri bekenéssel igen szép színű patinát kapunk, ha 500 g vízben 10 g 1.04 fajsúlyú ecetsavat oldunk.

Az így nyert patina azonban vízben könnyen oldódik, amiért ajánlatos azt vízben oldhatatlan, színtelen lakkal vékonyan bevonni. A lakkbevonat hátránya, azonban, hogy a tárgy fényes lesz és így nélkülözi a természetes patina hamvasságát. Donát E. eljárása szerint a patinázandó tárgyat tömény szénsavas ammonium-oldattal festjük be.

A keletkező kékeszöld színű bevonatot olajsav, ecetsav és olajsavas rézoxid elegyével kenjük be és megszárítjuk. Az így keletkező patina színe és rétegvastagsága a használt két oldat töménységétől és az alkotórészek arányától függ, annál sötétebb színű, mennél több olajsavas rézoxidot tartalmaz. A japán-bronzra jellemző sötétkékes színű patinát is lehet mesterséges úton előállítani.

A japán-bronz arany- és ezüsttartalmú és leginkább a következő kétféle összetételben ismeretes: 4.16% arany, 0.08% ezüst, 95.76% vörösréz, vagy 0.12% arany, 48.78% ezüst és 51.10% vörösréz. Patinaképező oldatul rézszulfát, timsó és vörösrézpatina keverékét használjuk, az oldatot felfőzzük és a bronztárgyakat a forró oldatba tesszük. A főzés következtében a tárgyak felületén az első esetben feketés-kékes, a második esetben szürkés-kékes színű bevonat keletkezik.

Magnus G. saját kutatásai alapján megcáfolja azt a felfogást, hogy a patinaképződés a bronz összetételétől függ. Számos ókori, szép patinás szobrot vizsgált meg és azt találta, hogy a bronz összetétele 77-94.5% vörösréz- és 9-0.8% óntartalom közt változott. A patina szépsége tehát nem a bronz összetételétől, hanem az éghajlati viszonyoktól függ.