A réz- és bronztárgyakon a természetes patina képződését elősegíthetjük, ha felületüket alkalmas kémiai szerekkel bevonjuk. Ilyen szer a kén és szalmiák, vagy ammóniumchlorid, továbbá ainmoniumszulfid, valamint kálium- és nátriumszulfid vízben oldva.
Az oldattal bevont fém felületén rézszulfid vagy poliszulfid keletkezik, aminek erőteljes sötét színezete van. A sötét szín tompítása az oldat erősségétől függ, világosbarnától feketebarnáig mindenféle árnyalatot elérhetünk. Világosabb bevonás után a patina gyorsabban képződik és szebb lesz.
Ennek oka abban keresendő, hogy a sötétszínű réteg túlnyomórészt egyszerű szulfidokból áll, melyek a nedves levegő szénsavának hatása alatt sokkal lassabban bomlanak el, mint a többszörös szulfidok. Ha a bevont bronztárgy színeződése már megállapodott, a patinaképződés megindítása érdekében ajánlatos a tárgyat az időközben rárakódott szennyeződéstől alaposan megtisztogatni.
Ezen célból 10%-os szódaoldattal bekenjük és még azon nedvesen középfinom rézdrótkefével lekeféljük. A szódával való bekenést és lekefélést mindaddig folytatjuk, míg a bevonó réteg egészen világosszínű lesz. Amint a patinaképződés megindult, gondoskodjunk róla, hogy a levegő kellően nedves és portól mentes legyen.
A nedvességet legegyszerűbben a helyiség permetezésével érhetjük el. Ha a levegő nagyon is száraz és szénsavban szegény, akkor a természetes patina képződését úgy segíthetjük elő, hogy az előbb leírt eljárással megvilágosított felületet oly oldattal kenjük be, amelyből 1 literben 250 g ammoniakloridot és 250 gr ammonuimkarbonátot oldottunk fel.
Ezzel az oldattal jól bekent tárgyat azután kemény kefével erősen lekeféljük és ezt az eljárást naponkint mintegy két hétig folytatjuk.