Ha jól megnézzük Budapest szobrait, érdekes dolgokat figyelhetünk meg rajtuk. Megfigyelhetjük, hogy Deák Ferenc, gróf Széchenyi István, báró Eötvös József, Petőfi Sándor és Arany János szobrait dísztelen, fekete rozsdaréteg borítja, ellenben a svábhegyi Széchenyi-és Eötvös-mellszobrokon gyönyörű zöld patinát találunk.
A pályaudvarok, gyártelepek rézveretei, bronztárgyai ugyancsak fekete rozsdával borítottak, míg a királyi várpalota kupolái, a soproni várostorony, vagy drezdai Zwinger üde zöld patinája messziről szemünkbe tűnik. Miért fekete Baross Gábor szobra, és miért gyönyörű patinás a velencei oroszlán-szobor, vagy akár a pesti Vígadó előtti szökőkút kis bronzszobrocskája? Választ erre a patina keletkezésének különböző körülményei adnak.
Patina vagy nemesrozsda kémiai értelemben valamennyin, akár természetes úton, légköri hatásokra, akár mesterséges úton bizonyos fémek vagy ötvözetek felületén keletkezett. Ilyen fém p. o. a vörösréz és ötvözet p. o. a vörösréz elegye cinkkel: a sárgaréz, vagy ónnal: a bronz. Fém továbbá az ezüst és ötvözete az ezüst váltópénz anyaga, melyben az ezüstön kívül még réz van.
A vörösrézre és ötvözeteire jellemző patina rézkarbonátokból és rézhidroxidokból álló vékony réteg, amely szorosan tapad a fém felülétéhez. A patina tehát nem egyéb, mint a réznek nemes rozsdája, ami természetes úton, tehát az idő viszontagságainak következtében állhat elő, de előidézhető mesterséges úton, galvanikus vagy kémiai eljárással is.
A természetes patina keletkezéséhez portól mentes, szénsavtartalmú és kellően nedves levegő szükséges. Lényegesen meggyorsul a patinaképződés, ha a levegőben kloridok vannak, vagy esetleg nagy az ózontartalma. Ez a magyarázata annak, hogy tengerparti városok sós és párás levegőjében a bronzszobrok patinája gyorsan képződik és igen szép, míg a szárazföld belsejében fekvő városok száraz és füstgázokkal teli levegője meggátolja a patina keletkezését.
A patina színe sárgától a kékeszöld mindeféle színárnyalatú lehet és annál szebb, mennél lassabban képződik.