Ma már az előbb említett szerves készítmények segítségével bármilyen színben is, jó minőségű gumicikkeket tudunk gyártani. A festékek között vannak szerves és szervetlen festékanyagok. Mindkét csoport alkalmazhatóságának fontos feltétele, hogy kén vagy kénklorür ne hasson rá, lehetőleg hő- és fényálló legyen.

A gumiiparban háromféle eljárás szerint állítjuk elő a termékeket. Az első eljárás az, amikor a gumitárgyakat a nyersguminak és a szükséges anyagoknak összegyúrása után kapott keverékéből mechanikai úton formáljuk, vagy mechanikai úton alakított közbeeső termékekből ragasztjuk össze.

A második eljárás szerint a keveréket valamely oldószerben való feloldás után vászonra kenjük, vagy az oldatba magába az előállítandó cikk alakjának megfelelő formát belemártjuk. Mindkét esetben az oldószert elpárologtatjuk és a visszamaradt gumiréteget vulkanizálása után, amennyiben szükséges, a falzatról lefejtjük.

A harmadik eljárás az, amikor az árukat közvetlenül a gumitejből állítjuk elő. Természetesen vannak olyan termékeink, amelyeknek gyártása közben mind a három eljárást segítségül kell vennünk.

Ha tehát valamilyen cikket gyártani akarunk, legelőször meg kell állapodnunk abban, hogy a fentnevezett eljárások közül melyik lesz a legalkalmasabb és melyekre lesz szükségünk az áru készítésekor. Azután tisztába kell jönnünk azzal, hogy milyen célt fog szolgálni, vagyis milyenek legyenek a gumiáru fizikai tulajdonságai (nyúlás, rugalmasság, keménység, kopás, szakítási szilárdság, hőellenállás, stb.). Hogyha ezekkel tisztában vagyunk, hozzáláthatunk az árucikkhez szükséges keverék összeállításához.

A nyersgumit és a szükséges szereket kimérve átadjuk a keverő hengereknek. A keverőhenger szerkezete a képen látható kétegymással párhuzamos, vízszintes tengely körül forgó 1 m-től 1.50 m hosszú, 0.4-0.6 m átmérőjű, kemény kéregöntésű henger, amelyek meghajtásához 40-60 lóerő szükséges.

A két henger összeforog s a köztük lévő rés állítható. A nyers gumit a nyíllal jelölt helyen a két henger köze adagoljuk és addig hengereljük, míg az ridegségét elveszítve, plasztikussá válik, vagyis, amikor alkalmassá lesz az előre kimért anyagok befogadására. Ekkor a hengerre felöntjük a kimért anyagot, amit a nyersgumi csak hosszabb, ismételt fellapátolás által vesz föl és, alkot vele egynemű gyuradékot.

Az így összegyúrt keverékből azután elkészítjük azt a legalkalmasabb alakot (lemez, cső, zsinór), amelyből a legegyszerűbben ragasztás, vagy formába való préselés által a kívánt tárgyat tudjuk elkészíteni. Így a keveréket, ha egy kalander hengerei között  áteresztjük, lepedőt kapunk, amely lepedőnek a vastagsága függ a kalander állítható hengereinek egymástól való távolságától. Könnyebb elképzelés kedvéért megjegyzem, hogy egy ilyen kalandernek összsúlya 25-40.000 kg között váltakozik.

A kalanderén kihúzott lemezt azután felszabjuk, az anyagból magából benzinnel „oldatot” készítünk és a kiszabott darabokat ezzel az „oldattal” összeragasztjuk. A ragasztás útján elkészített árúkat pedig legalkalmasabb vulkanizálási eljárás szerint vulkanizáljuk.